Szombat délután az utolsó 8 ezer méter feletti hegycsúcsot érintő rekord is megdőlt: helyi idő szerint délután 5 órakor egy tízfős nepáli csapat állt a világ második legmagasabb hegycsúcsán, a pakisztáni K2-n. A 8611 méteres hegyszörnyet eddig a decemberben kezdődő és nagyjából márciusig tartó téli mászószezonban nemhogy tíz, de egyetlen hegymászónak sem sikerült elérnie. A legmagasabb pont a 7800 méteres magasság volt, ameddig télen eljutottak a K2-n.
A tíz nepáli mászó teljesítménye több szempontból is emberfeletti, és rávilágít arra, hogy a kereskedelmi hegymászó-expedíciókon túl is van élet, valamint hogy a dicsőséghajszolásban elfeledett serpáknak is helyük van a rekordok könyvében – mutatott rá a 24.hu-nak a történelmi csúcstámadás jelentőségére Pintér László, aki amellett, hogy a Mozgásvilág és a Hóhatár oldal szerkesztője, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség kommunikációs vezetője is.
Mínusz 50 fok és 200 kilométer per órás szél
Az Everestnél technikailag jóval nehezebbnek tartott K2 – vagy ahogyan hegymászókörökben nevezik: a Hegyek hegye – téli megmászása több szempontból is nagyobb teljesítménynek számít, mint a világ legmagasabb csúcsának elérése. A K2-t rendkívül technikássá teszi a hegy 8200-8300 méter közötti Palacnyak (Bottle Neck) nevű része. Ez egy hatalmas, 100-150 méteres jégfal, amiről rendszeresen szakadnak le jégtömbök. Ez alatt kell átmászni keresztben, ami nemcsak a kitettség miatt lehet életveszélyes, hanem a rendszeresen és váratlanul leszakadó hatalmas jégtömbök miatt is. Nincsenek túl a nehezén azok a hegymászók sem, akik abszolválják ezt a szakaszt, a K2-n uralkodó embertelen időjárási körülmények ugyanis megmagyarázzák, eddig miért nem álltak a csúcson a december 21-én kezdődő téli mászószezonban.
A K2-n nyáron is mostoha időjárási körülmények uralkodnak: jó esetben (például amikor nincs vihar) az 5 ezer méter környékén található alaptáborban lehet ugyan pluszban a hőmérő, de feljebb haladva a hegyen folyamatos a lavina- és a kőomlásveszély. Télen mindezek mellé társul az embertelen hideg: akkor már az alaptáborban is mínusz 20 és 30 Celsius-fok köré zuhan a hőmérséklet, ami 8 ezer méter felett és a csúcsrégióban elképzelhetetlenül hideg, mínusz 40-50 fok is lehet.
Az embertelen hideg mellett a nagyon erős szél is nehezíti a mászók mozgását. A csúcs közelében akár 200 kilométer per órás szél is tombolhat a K2-n.
Ezt már nem lehet túlélni, mert képtelenség állva maradni, fekve pedig percek alatt meg lehet fagyni a szélben és a mínusz 40-50 fokban – mondja Pintér László, aki hozzáteszi, hogy a nagy hidegben és a tomboló szélben olyan speciális pehelyoverallokat és kesztyűket, fűthető betéttel rendelkező bakancsot viselnek a mászók, amikben még nehezebb a technikás részek mászása („úgy totyognak a vastag öltözékben, mint a pingvinek”), de elengedhetetlenek, mert ha akár csak a kesztyű lekerül a kézről, percek alatt kopogósra fagy a végtag. De úgy is lehet fagyási sérüléseket szerezni, ha be vannak öltözve a mászók – teszi hozzá a szakértő, aki szerint ilyen körülmények között nemhogy mászni, létezni is alig lehet.
Pintér László elsősorban a hihetetlenül kedvező szélviszonyokkal magyarázza a nepáli csapat szombati sikerét.
Ott, ahol akár 200 kilométer per órás szél is előfordulhat, most csak 10-15 kilométerrel fújt. A csúcsnapon óriási szerencséjük volt ezzel a gyenge széllel. Ilyen gyakorlatilag a K2-n nincs is. Normál esetben 40-60 kilométeres sebességű szél van, ez erősödhet fel gyakran 150-200-ra
– mondja a szakértő.
Az Everest veszített a renoméjából
A hegymászás műfajában külön kategóriába tartozó nyolcezer méter feletti mászásban sokáig a legmagasabb csúcs, az Everest meghódítása jelentette az etalont. Az utóbbi években azonban a kereskedelmi expedíciók révén az Everest-mászás jelentősen veszített a renoméjából, mert az expedíciós cégek által ajánlott konstrukciók és a teherhordó serpák révén ha nem is bárkinek, de nagyon sokaknak (olyanoknak is, akiknek nincs sok hegymászó tapasztalatuk) elérhetővé vált az Everest meghódítása. A cégek sok pénzért nyújtotta kényelmi szolgáltatások (wifi az alaptáborban, az étel és az ital előállítása, sátorállítás) mellett a teherhordó serpák segítsége és az oxigénpalack használata is csökkenti az Everest-mászás értékét.
Mára annyira kedvelt és elérhető célponttá vált az Everest, hogy a nepáli kormánynak szigorítania kellett a mászóengedélyek kiadását, csökkentve az alaptáborba érkező hegymászók számát.
Serpa siker
Az Everest presztízsének csökkenésével a hangsúly átkerült a nyolcezresek téli mászására, és a 14 nyolcezer méter feletti csúcs puzzle-jának utolsó darabja volt szombat délutánig a K2, ahova eddig a téli mászószezonban csak kevesen merészkedtek. Eddig összesen hét kísérlet volt a K2 téli megmászására, a legutóbbi tavaly, akkor a mostani sikeres csúcsmászó csapat tagja, Mingma Gyalje vezette kislétszámú nemzetközi expedíció járt sikertelenül a hegyen.
Ezért is volt szokatlan az idei téli szezonban az, hogy több expedíció mászója is mozgott a hegyen, bár Pintér László nem csodálkozik azon, hogy az idén sokan próbálkoztak télen a K2-n: az elsőség dicsősége sokakat hajtott.
A sikert végül nem egy mászó könyvelte el, hanem a nepáliakból álló csapat, ami szimpatikussá és különlegessé teszi teljesítményüket. A többségükben serpákból álló team (a serpa nemcsak teherhordót jelenten, hanem egy nepáli népcsoport is takar) több expedíciós társaságból a hegyen verbuválódott össze a csúcstámadásra. Pintér szerint félő volt, hogy a csúcs előtt versengés alakul ki köztük, de nem így történt, mert felismerték, hogy kooperálva és egymást segítve tudnak feljutni. Közös sikerük végre főszereplővé tette a reflektorfényből eddig kimaradó serpákat, akik nélkül az Everestet megmászók zöme nem jutott volna fel a világ tetejére.
A K2 téli mászócsapatának kétségkívül legismertebb és egyetlen nem serpa tagja a brit hadsereg gurkája, Nirmal „Nimsdai” Purja, aki 2019-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy hat hónap és hat nap alatt jutott fel mind a 14 nyolcezer méter feletti csúcsra. Beszámolója szerint szombat délután oxigénpalack használata nélkül ért fel a K2-re, ami tovább növeli teljesítményének értékét. Pintér László azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy mivel a legfelső táborokat és a kötelek rögzítését oxigénpalackkal végezték, a mostani mászóteljesítményt is lehet még úgy fokozni, hogy a 8611 méteres magasságot a téli szezonban az alaptábortól egészen a csúcsig oxigénpalack nélkül érik el, úgy, hogy sem a mászáshoz, sem a kötélrögzítéshez, sem a tábor eléréséhez és felállításához nem használnak pótlólagos oxigént. A non plus ultra pedig ugyanez úgynevezett alpesi stílusban, amikor nincsenek rögzített kötelek és előre kiépített táborok, hanem a mászók mindig viszik magukkal a sátraikat egyre feljebb. Pintér László szerint a K2 alpin stílusú megmászása nem lehetetlen, de elképzelhető, hogy a hegy nehézsége és a mostoha téli időjárás miatt erre akár egy-két évtizedet is várni kell.
Abban, hogy a szombati siker főszereplői a nepáli serpák lehettek, közrejátszott az is, hogy a járvány miatt gyakorlatilag elmaradt a tavaszi mászószezon a Himalájában, így a munka nélkül maradt serpák fizető kliensek nélkül vághattak neki a világ egyik legnehezebb kalandjának.
Kevesen tudják, de a teherhordóként és kötélrögzítőként dolgozó serpák, akiket a nyugati mászók fogadnak fel, valójában maguk is rendkívül erős és tehetséges hegymászók. Mivel a Himalájában születtek, sokkal jobban viselik a magashegyi akklimatizációt, és a halálzónának számító 8 ezer méter feletti magaslatot is jobban bírja a szervezetük. Ezért sem meglepő, hogy sok serpa már többször járt az Everest és több másik 8 ezres hegy csúcsán. A mostani tízfős csapat egyik serpa tagja, Mingma G például ötször megmászta az Everestet, a K2-re is felért már két tavaszi mászószezonban, és 30 éves kora előtt minden 8 ezres csúcsot megjárt.
Az, hogy ők tízen Nepálért fognak mászni, nem sokkal a csúcstámadás előtt fogalmazódott meg bennük, amikor a New York Times beszámolója szerint Mingma kimerültségre hivatkozva több társával együtt vissza akart fordulni. Nirmal Purja volt az, aki végül meggyőzte a társaságot, hogy folytassák.
Mindannyiunkban megvolt a közös büszkeség, a közös cél. Ez Nepálnak szólt
– emlékezett vissza a mászó arra, hogy nem a személyes dicsőség motiválta őket. Mingma G hozzátette, hogy azért is akarták annyira Nepálért a K2 lehetetlennek tűnő téli megmászását, mert „minden hegyünk első meghódítója külföldi volt”.
The post Nem a sztároké, hanem az eddig őket segítő serpáké az utolsó nagy hegymászórekord first appeared on 24.hu.
