Egyes politológusok szerint az emberek politikai emlékezete legfeljebb hat hónapig tart. Ezért is kérdezem, vajon az életünket fenekestül felforgató koronavírus-járvány kitörölte-e a memóriánkból mindazt, ami ez év elején, pontosabban 2020. február 16-án történt. Orbán Viktor évértékelő beszédet tartott, amelyben – nem megfeledkezve az „ősellenség” Soros Györgyről – kijelölte az új ellenségképeket: az elítélteket, a bírákat és ügyvédeket, valamint a romákat. Idézem sorrendben:
Külföldről finanszírozott, s persze a Soros-hálózathoz tartozó szervezetek és felbérelt ügyvédeik a jogvédelemmel visszaélve perek tömkelegét indítják, hogy a magyar emberek pénzéből komoly összegeket fizettessenek erőszakos bűnözőknek és persze maguknak is. Nem nézhetjük ezt tovább tétlenül, ezért indítjuk útjára ismét a nemzeti konzultációt.
Igazán sajnálatos módon ez a nemzeti konzultáció elmaradt, a Covid-19 áldozatává vált. Folytatva a következő idézettel:
Nem akarok elmenni szó nélkül a gyöngyöspatai ügy mellett sem. Egy bírói ítélet felkavarta a közvéleményt, amikor szegregációra hivatkozva tetemes összeget ítélt meg a romák egy részének. Egy ígéretes folyamatba vágott bele a villám azzal a bírói ítélettel, amely ismét szembefordította egymással a gyöngyöspataiakat. A pénzért pedig származásra való tekintet nélkül mindenkinek meg kell dolgoznia. Mondanom sem kell, hogy a bírói eljárást kezdeményező szervezetet szintén Soros György pénzeli.
Mindezt azért idéztem az emlékezetünkbe, hogy megmutassam, a miniszterelnök kirekesztő előítéletei, gyűlöletkeltésre alkalmas céljai utóbb miként öltöttek testet a jogalkotásban. Ez a módszer persze nem új, és tartok tőle, a jövőben is alkalmazni fogják.
Kezdjük talán az úgynevezett „börtönbiznisszel”. A túlzsúfolt és embertelen börtönviszonyok elszenvedése miatt a magyar törvény alapján az elítéltek 2017 óta kérhetnek kártalanítást. Ahogy a Magyar Helsinki Bizottság megfogalmazta, a kártalanítás azért jár, mert
gyakran évekig olyan körülmények között tartják őket fogva, ahogyan kutyát sem lehetne tartani. A kártalanítás rendszerét ugyanaz a kormány hozta létre, amelyik most elfogadhatatlannak tekinti.
Hogy a helsinkiek hasonlata mennyire szemléletes, azt két jogszabály összehasonlításával lehet szemléltetni. Míg a zárkában egy elítéltnek minimum 3–3,5 négyzetmétert kell biztosítani, addig az állatvédelmi törvény szerint „tilos egy kistestű ebet 10, közepes testűt 15, nagytestűt pedig 20 négyzetméternél kisebb területen tartósan tartani”.
A parlament mindössze kilenc nappal Orbán kifakadását követően már meg is szavazta azt a törvényt, amelyben a kártalanítások kifizetését néhány hónapra felfüggesztették. Mivel a saját maguk által megszabott határidőt sem tartották be, a kifizetések határidejét egy laza mozdulattal 2020. december 31-ig meghosszabbították.
A Fidesz a cigány gyerekek kártérítésének ügyében is erőteljes propagandát fejtett ki. Emlékezetes, Gyöngyöspatán a roma gyerekeket tizennégy éven keresztül elkülönítve oktatták. Nem járhattak uszodába, mint a nem roma társaik, de még arra az emeletre sem mehettek fel, ahol a többiek tanultak. Hosszú pereskedés után – és mivel az állam a jogerős ítélet után sem fizette ki a megítélt kártérítést -, a Kúria májusban elutasította az iskola fenntartóinak felülvizsgálati kérelmét, és fenntartotta a Debreceni Ítélőtábla döntését. E szerint a szegregáltan kezelt 60 diáknak ki kell fizetni az összesen 99 milliós kártérítést. A Kúria megállapította, hogy a polgári törvénykönyv és a több évtizedes bírósági gyakorlat alapján a nem vagyoni károk megtérítésénél a kártérítés megítélésének egyetlen módja a pénzbeli kártérítés, természetbeni kártérítés alkalmazására nincs jogszabályi lehetőség. Akkor lehetne csak oktatással, képzéssel kiváltani a pénzbeli kártérítést, ha a felek peren kívül ebben állapodtak volna meg, ilyen megállapodás azonban nem született.
Kapcsolódó
A Fidesz-kormány az ítélet „igazságosságáról” is nemzeti konzultációt akart tartani, ezt is csak a járvány kitörése akadályozta meg. (Valaki egyszer kiszámolhatná, hogy a két elmaradt nemzeti konzultáción megspórolt pénzből hány embert lehetett volna azóta tesztelni.)
Ez év októberében jelent meg az Európa Tanács tanácsadó bizottságának vizsgálati jelentése, amely sok más kifogása mellett leírja, hogy „a magyar államnak meg kell állítania a romák iskolai szegregációját”. Erre nálunk mi történik? Jövő januártól megszüntetik az Egyenlő Bánásmód Hatóságot, amelynek létrehozása amúgy uniós jogon alapult, és amely a diszkrimináció elleni küzdelem hatékony szervezete volt. Ezen túl a hatóság feladatait Kozma Ákos, az alapvető jogok biztosa látja majd el. Nyilván ő fog majd hatékonyan ügyelni a faji és etnikai hovatartozástól független egyenlő bánásmódra, valamint a nemi diszkrimináció tilalmára.
Lassan már fel sem kapjuk a fejünket arra a hírre, hogy ismét meghosszabbították „a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” fenntartásának határidejét, azért semmiképpen ne feledkezzünk meg erről a törvényről sem. Most különösen aktuális megemlékezni róla, miután Orbán azt próbálta velünk elhitetni, hogy az EU-költségvetés tervezett megvétózásának bármi köze lenne a migrációhoz. Vagy még sincs? Úgy tűnik, Orbán megelégedett azzal, hogy húzhatja az időt az Európai Bíróságnál, ki tudja meddig, de legalább a 2022-es választásokig.
A „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet” 2016-ban hirdették ki 6 hónapra, ami szükség esetén újabb 6 hónapra meghosszabbítható. A kihirdetés feltétele az volt, hogy a menedékkérők száma egy hónap átlagában a napi 500-at, vagy két egymást követő hét átlagában napi 750-et, vagy egy hét átlagában a napi 800 főt meghaladja. A kormány eddig nyolc alkalommal hosszabbította meg újabb 6-6 hónapra a válsághelyzetet, legutóbb 2020. szeptember 7-től 2021. március 7-ig, persze – nem is először – indoklás nélkül. Az adatok tükrében nehéz is lenne megindokolni, hogy miért nem veszi figyelembe a saját maga által felállított kritériumokat. 2018-ban mindösszesen 671, 2019-ben 500, míg 2020 első negyedévében 73 menedékkérő érkezett az országba. Azaz csaknem két és fél év alatt összesen 1244 menedékkérő akadt, közülük különböző jogcímeken mindösszesen 476 jöhetett be Magyarországra. Akár még zenés-táncos rendezvényt is tarthattak volna a járvány alatt, hiszen még az 500 főt sem érték el.
Úgy látszik, Orbánnak nem elég a „migránsokkal” való folyamatos és alaptalan rémisztgetés, ragaszkodik a törvénysértő jogszabály sorozatos életben tartásához is. Figyelmébe ajánlanám a „keresztény” értékekre oly kényesen vigyázó kormányunknak Ferenc pápa könyvének egy gondolatát:
a migráció csak azoknak a fejében jelent fenyegetést a kereszténységre, akik hasznot húznak ennek hangoztatásából.
Végül, de messze nem utolsó sorban figyeljük meg, hogyan öntik jogi formába Orbán Viktor októberi „kinyilatkoztatását”, amely szerint „Magyarország a homoszexualitás tekintetében egy toleráns, türelmes ország. Ezzel együtt van egy vörös vonal, amit nem lehet átlépni: hagyják békén a gyerekeinket”.
Az előzmény ismeretes: a Mi Hazánk politikusa, Dúró Dóra látványosan ledarálta a Meseország mindenkié című mesekönyvet (ami ezáltal az eladási lista élére került).
Novemberben aztán már el is készült az Alaptörvény kilencedik módosításának tervezete: „A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Az anya nő, az apa férfi” továbbá „Magyarország védi a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogát, és biztosítja a hazánk alkotmányos önazonosságán és keresztény kultúráján alapuló értékrend szerinti nevelést”.
Kásler Miklós humánminiszter pedig előbb úgy módosította az örökbefogadás szabályait, hogy először nem csak az adott megyében, hanem az egész országban fel kell kutatni az örökbefogadásra jelentkező házaspárokat, és csak akkor fogadhat örökbe bárki más, ha ilyen házaspárt nem találnak. A polgári törvénykönyv eddigi fő szabálya szerint „örökbefogadó az a huszonötödik életévét betöltött, cselekvőképes személy lehet, aki a gyermeknél legalább tizenhat évvel, legfeljebb negyvenöt évvel idősebb, és személyisége, körülményei alapján alkalmas a gyermek örökbefogadására”.
Azóta viszont a polgári kódexet is ehhez a szemlélethez igazítaná az igazságügyi miniszter, rögzítve, hogy gyermeket – kevés kivétellel – csak házastársak fogadhatnak örökbe:
Kapcsolódó
Kell-e bizonygatni, hogy mind a miniszteri rendelet, mind a gyakorlat, mind annak a tervek szerinti Ptk.-ba foglalása meglehetősen diszkrimináló. És akkor még egy szót sem ejtettünk arról, hogy az LMBT-közösséghez tartozó embereket a rendszer másodrendűeknek bélyegzi, hisz ők a törvények szerint nem is élhetnek házasságban, örökbefogadásról pedig végképp ne is álmodozzanak. A transzneműeket pedig jogilag kényszerítik arra, hogy a születéskori anyakönyvi nemüket soha ne változtathassák meg. Vajon az ő megalázásukon kívül mi célja lehet egy ilyen rendelkezésnek?
A kirekesztés, a gyűlölet szítása, az ellenségkép gyártása már rég nem csak a politikai diskurzus tárgya. Mindez beférkőzött a magyar jogrendbe is. A keresztény értékek és a jogállamiság nagyobb dicsőségére.
