6.7 C
Budapest
February 2, 2023
2020 – 2023 © MO.CO.HU Magyarország Hírek, Hungary News
Image default
gádoros lajoshornisek lászlóismeretlen budapestkárolyi antalkettes metrókiss lászlókossuth lajos térkossuth térKultúralebenszky lászlóMAGYARORSZÁGmetrómiskolczy lászlómolnár péternémeth pálszocreáltálos gyulazöldy emil

Kupolás metróállomás is szemezhetne ma az Országházzal

A Kossuth Lajos tér története egyáltalán nem mentes a furcsa fordulatoktól, hiszen a kétszázötven évvel ezelőtt még egy szeméttel teli, a reformkor derekán betömött gödörnek otthont adó földdarabon született meg az Országház (1885-1902 – az alternatív tervek itt láthatók), ezzel egy időben pedig megindult a környező telkek óriásokkal való megtöltése: előbb a Földművelésügyi Minisztérium (1885-1887), majd a hosszú időre a Néprajzi Múzeum otthonává vált Kúria (1893-1896) emelkedtek ki a földből, ezt pedig további, irodáknak és lakásoknak otthont adó épületek, illetve méretes köztéri szobrok követték.

A kommunista hatalomátvétel és a szocializmus azután felkavarta a tér véglegesnek tűnő képét: 1946-ra eltávolították az 1906 végén felavatott gróf Andrássy Gyula-lovasszobrot (a felhasznált bronz egy része a következő években Felvonulási tér Sztálin-szobrába vándorolt, talapzatának egy márványlapja pedig a József Attila utca Duna felőli végénél, a költő emléktáblájaként tűnt fel), ezt pedig a Nemzeti Vértanúk emlékműve (1934), a gróf Tisza István-szobor (1934), a Nagyatádi Szabó István-emlékmű (1932) illetve a Kossuth-szoborcsoport (1928) követte.

Helyüket újabb Kossuth-emlék (1952), valamint gróf Károlyi Mihály (1975) és József Attila (1980) alakja vette át, de új épület is született: a déli térfalra Hültl Dezső által 1928-ban megálmodott, három elemből álló épületcsoport hiányzó elemének helyét a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) székháza (Pintér Béla, 1972) vette át.

A rendszerváltást követő évtized is változtatott a Nemzet Főtereként is emlegetett Kossuth tér felszíni képén: 1990-ben visszakerült Nagyatádi Szabó István alakja, tőle pár lépésnyire pedig előbb egy Nagy Imre-emlékmű (1996) tűnt fel, majd száznegyvenhárom bronzgolyó (Callmeyer Ferenc, Kampfl József, 2001) jelent meg az Agrárminisztérium árkádsorának falában, emlékeztetve az 1956. október 25-i sortűzre.

A legtöbb változást mégis a NER hozta: az MTESZ-székházat a harmadik Orbán-kormány regnálása alatt, 2016-2017-ben lebontották, helyén pedig a kilencven éves tervek valósultak meg. Az Andrássynak, Kossuthnak és Tiszának emléket állító műveket, illetve a Nemzeti Vértanúk Emlékművét az elmúlt években újra a térre helyezték, a Károlyi- és Nagy Imre-szobrot száműzték, idén, a trianoni döntés századik évfordulójára megszületett az Alkotmány utca torkolatánál nyújtózó Összetartozás Emlékhelye.

Ezek a változások a főváros leggyakrabban változó képű terévé tették az Országház (1898-1918; 1919-1927) és Köztársaság (1918-1919) nevet is viselt helyet, de a helyzet akár még komplexebb is lehetett volna, hiszen az 1949-ben a moszkvai metróhoz hasonlóan fényűző állomásokkal megálmodott kettes számú vonal díszes állomása is állhatna itt – feltéve, ha a Rákosi-korban elegendő forrás áll rendelkezésre a nagyra törő, saját építésű metrókocsit is magában foglaló tervek megvalósításához.

Ritkán látott felvételek a második és harmadik magyar metróvonal építéséről

Két tucat fotóval pillantunk be a XX. század negyven évét átölelő budapesti metróépítés kulisszái mögé.

Ez végül nem így történt, a munkálatok harmadának elvégzése után, 1953-ban tehát leállították a projektet, amit kilencéves szünet után jóval szerényebb mederben folytatódott tovább, hogy ötven évvel ezelőtt megnyílhasson az első, Örs vezér terét a Deák Ferenc térrel összekötő szakasz, amihez 1972 karácsonya előtt csatlakozott a budai oldalra átvezető, a Kossuth Lajos téren is megállóval rendelkező vonalrész.

Ötven éve adták át a kettes metró első szakaszát

Az 1950-ben építeni kezdett második magyar metróvonalnak 1954-ben már hazai gyártású kocsikkal kellett volna szállítania az utasok millióit, azok azonban csak 1970-ben léphettek a megállók peronjaira.

A 34,53 méterrel a tengerszint alatt fekvő ötalagutas állomás első látásra teljesen átlagosnak tűnik – köszönhetően a 2004-2007 közti, az összes állomást érintő felújításnak –, de vajon milyen környezetben jutnánk el a peronig, ha a Rákosi-kor hajnalán született tervek valósulnak meg?

Fotó: Aktron és Tomas Kyjovsky / Wikimedia Commons, ill. Fortepan / UVATERV

A választ az 1952-ben újraindított Magyar Építőművészet című lap adja meg, aminek második évfolyamában közölték a zártkörű, meghívásos tervpályázat eredményeit, így ma, közel hetven évvel később visszapillanthatunk a múltba. A három tervezőcsoport számára kiadott feladatban a később modern irodaházzal beépített (ennek helyére került a tavaly átadott, kilencven éves tervek alapján született lezáró épület), a tér déli oldalán fekvő üres telken kellett

felszíni csarnokot, a kapcsolódó szolgálati helyiségeket, a mozgólépcső lejtaknáját, a mélyállomási csarnokot, illetve az irodaépületeket tervezni.

A feladatot a csoportok némiképp meglepő módon – annak ellenére, hogy a szocialista realizmus elvei szerint, illetve a moszkvai példa ismeretében kellett dolgozni – igen különböző módon oldották meg. Nézzük is őket sorban!

Németh Pál és munkatársai (KÖZTI): Kiss László és Tálos Gyula

Az egyszerű formákból építkező, a zsűri által esztétikusnak gondolt csarnok négyzet alaprajzú terébe érkező utasok itt egy különálló térben találhatták volna meg a pénztárakat, a csarnok közepén pedig egy apró télikertet is magában foglaló oszlopcsarnok által vezetve juthattak volna el a mozgólépcsőkig, ami a moszkvai metrókat idéző alsó szintre vitte volna őket.

Gádoros Lajos és munkatársai (KÖZTI): Molnár Péter és Hornisek László

Az utasokat a bejárattól a mozgólépcsőig hosszan vezető, büfét is magában foglaló, egy diadalkapu-motívummal nyitó felszíni állomásépületben az emberek szélvédett helyen tehették volna meg az utolsó métereket a mozgólépcsőig, a terv azonban túlbonyolította volna a közlekedést – annak ellenére, hogy okosan különválasztotta a be- és kijáratot, segítve a tömeg mozgását.

Károlyi Antal és munkatársai (VÁTI): Miskolczy László, Zöldy Emil, Lebenszky László

A szomszédos házakkal párhuzamosan elhelyezett felszíni csarnok képét uraló lejtaknából kilépő emberek találkoztak volna a bejáraton épp befelé sietőkkel, így sokszor méretes tumultust hoztak volna létre a csarnokban.

Related posts

Egy rendőr találta meg a Balatonban eltűnt kislányt

MO.CO.HU

X-Faktor: Alee a kisfilmjében megmutatta, hogy milyen rossz körülmények között él a családjával

MO.CO.HU

Ezek a jelek mutatják, hogy depressziós a kollégád

MO.CO.HU

DMCA.com Protection Status