11.1 C
Budapest
October 6, 2022
2020 – 2022 © MO.CO.HU Magyarország Hírek, Hungary News
Image default
gádoros lajos hornisek lászló ismeretlen budapest károlyi antal kettes metró kiss lászló kossuth lajos tér kossuth tér Kultúra lebenszky lászló MAGYARORSZÁG metró miskolczy lászló molnár péter németh pál szocreál tálos gyula zöldy emil

Kupolás metróállomás is szemezhetne ma az Országházzal

A Kossuth Lajos tér története egyáltalán nem mentes a furcsa fordulatoktól, hiszen a kétszázötven évvel ezelőtt még egy szeméttel teli, a reformkor derekán betömött gödörnek otthont adó földdarabon született meg az Országház (1885-1902 – az alternatív tervek itt láthatók), ezzel egy időben pedig megindult a környező telkek óriásokkal való megtöltése: előbb a Földművelésügyi Minisztérium (1885-1887), majd a hosszú időre a Néprajzi Múzeum otthonává vált Kúria (1893-1896) emelkedtek ki a földből, ezt pedig további, irodáknak és lakásoknak otthont adó épületek, illetve méretes köztéri szobrok követték.

A kommunista hatalomátvétel és a szocializmus azután felkavarta a tér véglegesnek tűnő képét: 1946-ra eltávolították az 1906 végén felavatott gróf Andrássy Gyula-lovasszobrot (a felhasznált bronz egy része a következő években Felvonulási tér Sztálin-szobrába vándorolt, talapzatának egy márványlapja pedig a József Attila utca Duna felőli végénél, a költő emléktáblájaként tűnt fel), ezt pedig a Nemzeti Vértanúk emlékműve (1934), a gróf Tisza István-szobor (1934), a Nagyatádi Szabó István-emlékmű (1932) illetve a Kossuth-szoborcsoport (1928) követte.

Helyüket újabb Kossuth-emlék (1952), valamint gróf Károlyi Mihály (1975) és József Attila (1980) alakja vette át, de új épület is született: a déli térfalra Hültl Dezső által 1928-ban megálmodott, három elemből álló épületcsoport hiányzó elemének helyét a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) székháza (Pintér Béla, 1972) vette át.

A rendszerváltást követő évtized is változtatott a Nemzet Főtereként is emlegetett Kossuth tér felszíni képén: 1990-ben visszakerült Nagyatádi Szabó István alakja, tőle pár lépésnyire pedig előbb egy Nagy Imre-emlékmű (1996) tűnt fel, majd száznegyvenhárom bronzgolyó (Callmeyer Ferenc, Kampfl József, 2001) jelent meg az Agrárminisztérium árkádsorának falában, emlékeztetve az 1956. október 25-i sortűzre.

A legtöbb változást mégis a NER hozta: az MTESZ-székházat a harmadik Orbán-kormány regnálása alatt, 2016-2017-ben lebontották, helyén pedig a kilencven éves tervek valósultak meg. Az Andrássynak, Kossuthnak és Tiszának emléket állító műveket, illetve a Nemzeti Vértanúk Emlékművét az elmúlt években újra a térre helyezték, a Károlyi- és Nagy Imre-szobrot száműzték, idén, a trianoni döntés századik évfordulójára megszületett az Alkotmány utca torkolatánál nyújtózó Összetartozás Emlékhelye.

Ezek a változások a főváros leggyakrabban változó képű terévé tették az Országház (1898-1918; 1919-1927) és Köztársaság (1918-1919) nevet is viselt helyet, de a helyzet akár még komplexebb is lehetett volna, hiszen az 1949-ben a moszkvai metróhoz hasonlóan fényűző állomásokkal megálmodott kettes számú vonal díszes állomása is állhatna itt – feltéve, ha a Rákosi-korban elegendő forrás áll rendelkezésre a nagyra törő, saját építésű metrókocsit is magában foglaló tervek megvalósításához.

Ritkán látott felvételek a második és harmadik magyar metróvonal építéséről

Két tucat fotóval pillantunk be a XX. század negyven évét átölelő budapesti metróépítés kulisszái mögé.

Ez végül nem így történt, a munkálatok harmadának elvégzése után, 1953-ban tehát leállították a projektet, amit kilencéves szünet után jóval szerényebb mederben folytatódott tovább, hogy ötven évvel ezelőtt megnyílhasson az első, Örs vezér terét a Deák Ferenc térrel összekötő szakasz, amihez 1972 karácsonya előtt csatlakozott a budai oldalra átvezető, a Kossuth Lajos téren is megállóval rendelkező vonalrész.

Ötven éve adták át a kettes metró első szakaszát

Az 1950-ben építeni kezdett második magyar metróvonalnak 1954-ben már hazai gyártású kocsikkal kellett volna szállítania az utasok millióit, azok azonban csak 1970-ben léphettek a megállók peronjaira.

A 34,53 méterrel a tengerszint alatt fekvő ötalagutas állomás első látásra teljesen átlagosnak tűnik – köszönhetően a 2004-2007 közti, az összes állomást érintő felújításnak –, de vajon milyen környezetben jutnánk el a peronig, ha a Rákosi-kor hajnalán született tervek valósulnak meg?

Fotó: Aktron és Tomas Kyjovsky / Wikimedia Commons, ill. Fortepan / UVATERV

A választ az 1952-ben újraindított Magyar Építőművészet című lap adja meg, aminek második évfolyamában közölték a zártkörű, meghívásos tervpályázat eredményeit, így ma, közel hetven évvel később visszapillanthatunk a múltba. A három tervezőcsoport számára kiadott feladatban a később modern irodaházzal beépített (ennek helyére került a tavaly átadott, kilencven éves tervek alapján született lezáró épület), a tér déli oldalán fekvő üres telken kellett

felszíni csarnokot, a kapcsolódó szolgálati helyiségeket, a mozgólépcső lejtaknáját, a mélyállomási csarnokot, illetve az irodaépületeket tervezni.

A feladatot a csoportok némiképp meglepő módon – annak ellenére, hogy a szocialista realizmus elvei szerint, illetve a moszkvai példa ismeretében kellett dolgozni – igen különböző módon oldották meg. Nézzük is őket sorban!

Németh Pál és munkatársai (KÖZTI): Kiss László és Tálos Gyula

Az egyszerű formákból építkező, a zsűri által esztétikusnak gondolt csarnok négyzet alaprajzú terébe érkező utasok itt egy különálló térben találhatták volna meg a pénztárakat, a csarnok közepén pedig egy apró télikertet is magában foglaló oszlopcsarnok által vezetve juthattak volna el a mozgólépcsőkig, ami a moszkvai metrókat idéző alsó szintre vitte volna őket.

Gádoros Lajos és munkatársai (KÖZTI): Molnár Péter és Hornisek László

Az utasokat a bejárattól a mozgólépcsőig hosszan vezető, büfét is magában foglaló, egy diadalkapu-motívummal nyitó felszíni állomásépületben az emberek szélvédett helyen tehették volna meg az utolsó métereket a mozgólépcsőig, a terv azonban túlbonyolította volna a közlekedést – annak ellenére, hogy okosan különválasztotta a be- és kijáratot, segítve a tömeg mozgását.

Károlyi Antal és munkatársai (VÁTI): Miskolczy László, Zöldy Emil, Lebenszky László

A szomszédos házakkal párhuzamosan elhelyezett felszíni csarnok képét uraló lejtaknából kilépő emberek találkoztak volna a bejáraton épp befelé sietőkkel, így sokszor méretes tumultust hoztak volna létre a csarnokban.

Related posts

Nem a katonaság, hanem kábítószer-kereskedők álltak a puccskísérlet mögött Bissau-Guineában

MO.CO.HU

Megint versenyeznek a legjobb magyar előzetesek

MO.CO.HU

Kizuhant a negyedikről egy férfi Kőbányán, meghalt

MO.CO.HU

DMCA.com Protection Status