Sztálingrád a földi pokol, olyan, mint Verdun, egy tökéletes Verdun, csak új fegyverekkel. Napi szinten támadunk. Ha reggel előre haladunk 20 métert, estére az oroszok visszaszorítanak minket
– ez olvasható Walter Oppermann német közlegénynek 1942 novemberében a bátyjához írt levelében.
A második világháború az emberiség történetének legkegyetlenebb, legpusztítóbb konfliktusa volt, fájdalmas emléke pedig 80 évvel később is igen elevenen él az ősök beszámolói, valamint a háborús könyvek, filmek, videójátékok és egyéb alkotások révén. Van, ahol a Don-kanyar, máshol Hirosima és Nagaszaki, megint máshol pedig Pearl Harbor testesíti meg a háború szenvedéseit.
Az egyes csatákat, eseményeket kegyetlenség szempontjából nehéz rangsorolni, ám az kétségtelen, hogy a sztálingrádi ütközet ebből a szempontból kiugróan véres volt. A másfél éven át dúló, felfoghatatlan polgári és katonai veszteséggel járó csatára a kortársak gyakran hivatkoztak földi pokolként.
A sztálingrádi csata végének 80. évfordulója alkalmából Kovács Örssel, a Rubicon Intézet tudományos munkatársával beszélgettünk az ütközet részleteiről és utóéletéről.
Gyors offenzíva helyett elhúzódó csata
Egy lépést se hátra. Ez legyen most a fő szlogenünk
– írta Joszif Visszarionovics Sztálin a 227-es számú, 1942 júliusában kiadott parancsában.
A csata előzményeként érdemes feleleveníteni: a szovjet ellenállás 1941 végén, Moszkva alatt és Leningrádnál állította meg a német előrenyomulást, a Barbarossa-hadműveletet, ami újratervezésre sarkalta a német hadvezetést. Kovács Örs szerint ekkor a főszerep keleten a déli fronté, a kaukázusi olajmezők megszerzéséé lett, mégpedig azért, hogy biztosíthassák a harcokhoz szükséges üzemanyagot.
„Van egy olyan elmélet, amely szerint a tatárjárás azért kezdődött meg, mert a Kárpát-medence alkalmas legelőket biztosított a mongolok lovainak. Amikor a legelők kimerültek, a tatárok 1242 tavaszán hirtelen továbbálltak. Kicsit ehhez lehet hasonlítani az olajmezők helyzetét: a tankoknak üzemanyagra volt szükségük” – nyilatkozta a 24.hu-nak a szakértő.
A Harmadik Birodalom a Fall Blau terv részeként 1942. június 28-án indított támadást. Mint Kovács Örs elmondta, a Sztálingrádtól délre eső térség ellenőrzésében a kulcs maga a város volt, amely egyébként olajszállító vezetékek központjaként is funkcionált. Sztálingrádon keresztül ráadásul Moszkva bekerítése is megvalósulhatott volna.
Az egyik hadseregcsoport így tehát délebbre, a Kaukázus irányába vonult, míg a másik Sztálingrád ellen indított támadást. A cél ekkor az volt, hogy a németek a lehető leggyorsabban nyomuljanak előre, ez azonban hamar meghiúsult: egyetlen óriási, hosszú, több hullámban, de azonos helyszínen zajló, kiszámíthatatlan dinamikájú harc alakult ki. Az ütközetet a Harmadik Birodalom oldalán többszöri újratervezés jellemezte.
Kovács Örs szerint a tragédiához a német és a szovjet diktátor hajthatatlansága egyaránt nagyban hozzájárult. Előbb Sztálin tiltotta meg Vaszilij Ivanovics Csujkovnak a visszavonulást, majd a hadi helyzet fordulásával Adolf Hitler Friedrich Paulusnak adott hasonló utasítást – igaz, a Führert Hermann Göring is alaposan megvezette, a Luftwaffe parancsnoka ugyanis hamisan állította, hogy a németek képesek lesznek maradéktalanul biztosítani a légi utánpótlást.
Földi pokol
Folyamatosan kézigránátokat használtunk. 5 kilogrammos robbanóanyagokat dobtunk be az ablakokon. Ha ez még mindig nem hozta meg a várt eredményt, lyukakat robbantottunk a szomszédos falakba, és úgy támadtunk
– írta Friedrich Roske német alezredes a feleségének.
Sztálingrád egy hegyekkel körülvett, katlanszerű város. 1942 őszén már házról házra folyt a harc, az év végén pedig a szovjetek áttörték a régióban a német védelmi vonalat. Sztálingrád sokáig nagyrészt német kézen maradt, miközben 1943 januárjára gyakorlatilag elvágták a németeket minden utánpótlástól.
„Az ostromlóból ostromlott lett, a civilek pedig nem tudtak hova menekülni. A lakosságnak választania kellett, hogy harcol vagy megadóan várja a halált” – emelte ki Kovács Örs, hozzátéve, hogy a világháborúban később hasonló helyzet alakult ki Budapesten is.
A szakértő úgy látja, az ütközet végének 50. évfordulóján bemutatott német film (Sztálingrád, 1993), illetve a 70. évfordulóra készített orosz alkotás (Sztálingrád, 2013) egyaránt jól szemlélteti a földi pokol borzalmait. A fegyverek ropogása mellett éhezés, fagy, kilátástalanság, nélkülözés és szorongás sanyargatta mindkét oldalt.
A pusztítás számszerűsítése nem egyszerű, már csak azért sem, mert komoly dilemma, hogy valójában mit is tekintünk a sztálingrádi csatának. „Ha például a Don-kanyari küzdelmeket is a csata részének gondoljuk, a szám drámaian megugrik, amennyiben viszont csak a városi harcokat vizsgáljuk, akkor is óriási hadseregek álltak szemben egymással” – állapította meg Kovács Örs.
A veszteségekre nehéz pontosan rálátni, még ha csak magát Sztálingrádot vesszük is alapul. Ami biztos, hogy a csatában részt vevő német 6. hadsereg 250–300 ezer emberrel szorult be a városba, a teljes létszám pedig a románokat is beleszámolva nagyjából 600 ezer fő volt. Az a megközelítőleg 90 ezer katona, akik nem estek el, 80 éve, 1943. február 2-án tették le a fegyvert – Paulus Hitler parancsával szembeszegülve január végén maga is megadta magát. A szovjetek esetében az elesettek számának felmérése még nehézkesebb: az ellentámadásban megközelítőleg egymillió szovjet vett részt, ám a civilekről sem szabad megfeledkezni.
„A becslés tehát bizonytalan, de a német veszteségeket 400–600, a szovjetekét pedig 400–700 ezer közé lehet tenni” – mondta lapunknak a szakértő. A városban a németek mellett magyarok nem, csak románok küzdöttek. A magyar egységeknek utóvéd, hátvéd és oldalvéd szerep jutott, az ő tragédiájuk a Don-kanyarban következett be.
Sztálin városa
Számomra a németek rég megszűntek ellenségnek lenni. Nekem ők is bajtársak, akiket ugyanúgy lemészároltak Sztálingrád katlanjában, mint az oroszokat. Akkor ellenségek voltunk, de már nem vagyunk azok
– nyilatkozta Mihail Jakovlevics Balibardin veterán a Deutsche Wellének 2013-ban.
Miként is viszonyultak a felek akkoriban és miként viszonyulnak ma a csatához?
Noha nyilvánvaló, nem árt azért rávilágítani: Sztálingrád, azaz a mai Volgográd már nevében is komoly jelentőséggel bírt. „A szimbolika miatt a szovjetek nem adhatták föl a várost, Sztálin utasításában ez is szerepet játszott” – emelte ki Kovács Örs, aki szerint a lezárás után a csata szerepe szovjet oldalon még nagyobb lett, hiszen a győzelem fordulópontot hozott a háborúban.
„Annak ellenére, hogy a város a háborús rombolás borzalmainak legismertebb szimbóluma, a városi és a gerilla harcmodor egyik nagy próbatétele, szovjet szemszögből mégis dicsőséges, sikeres volt a csata. A propagandában abszolút pozitív utóélete lett az ütközetnek” – mondta a szakértő.
A német félnél ezzel szemben az elhallgatás került a fókuszba. Bár a csata befejeztével a Szovjetunió még nem került katonai fölénybe, a kezdeményezés ugyanakkor egyértelműen kicsúszott a Harmadik Birodalom kezéből, ami végül mégiscsak elvezetett a teljes összeomláshoz.
Az ütközet későbbi, a világháború, illetve a rendszerváltás utáni megítélését is jól szemlélteti a két, fentebb említett alkotás. Mindkettőben közös, hogy megragadja a borzalmat, a pusztítást, a fejetlenséget, a kilátástalanságot, a végkicsengés viszont egészen eltérő. Leegyszerűsítve elmondható, hogy
Az 1993-as film egyfajta, a kollektív bűntudatot ellensúlyozó, de a bűnöket nem tagadó védőbeszédként is felfogható: a történet végén halálra fagyó német kiskatonákra igenis lehet tisztességgel emlékezni, hiszen nem valószínű, hogy mind Hitler elvakult követői voltak. Az orosz műben ezzel szemben a szovjet szakasz a németekkel való harcban, hősként esik el, csupán egyetlen lány, Kátya marad életben, szimbolizálva a nagy honvédő háború szomorú, mégis diadalmas fejezetét.
„A visszaemlékezés ma is nagyon fontos, és egyre inkább szembenézésekről is beszélhetünk. Hogy a politika mikor és hogyan ül rá a témára, az más kérdés, de egészen biztos, hogy Sztálingrád mindkét nemzet történeti tudatában mélyen benne van” – emelte ki Kovács Örs.
The post Százezrek haltak meg a két diktátor hajthatatlansága miatt first appeared on 24.hu.
