A védett területek, például a nemzeti parkok „vegyes hatást” gyakorolnak a vadon élő állatokra – derül ki a valaha készült legnagyobb, a védett területek valós hatásáról készült globális tanulmányból. Az eredmények azt mutatják, hogy a parkok szakszerű kezelése a fajok és élőhelyeik védelme érdekében kulcsfontosságú – és ilyen gazdálkodás nélkül a területek valószínűleg nem lesznek hatékonyak annak a célnak az elérésében, amiért valójában létrehozták őket, írja az EurekAlerten megjelent sajtóközlemény.
A jövő hónapban a világ vezetői Kínában gyűlnek össze, hogy meghatározzák a következő évtized globális természetvédelmi erőfeszítéseit. Egyre aktuálisabbak azok a tervek, amelyek szerint 2030-ra a Föld felszínének 30%-át hivatalosan is meg kell védeni, de a most, a Nature szakfolyóiratban megjelent tanulmány szerzői szerint ez önmagában nem garantálja, hogy sikerül megőrizni a biológiai sokféleséget.
Az Exeteri és Cambridge-i Egyetem kutatói által készített tanulmány a vízimadarakat vizsgálja 68 ország összesen 1500 védett területének vonatkozásában. A kutatók több mint 27 ezer vízimadár-populációt tanulmányoztak. Az eredmények azt mutatták, hogy számos védett terület nagyon jól szolgálta a biodiverzitást, több olyan volt, ahol nem érték el a kívánt hatást. „Ahelyett, hogy kizárólag a teljes globális védett területre összpontosítanánk, nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra, hogy a területeket jól kezeljék a biológiai sokféleség javára” – mondták a kutatók. Az eredmények szerint a nagyobb védett területek jellemzően jobban is teljesítenek, mint a kisebb, elaprózott parkok.
A szakértők felhívják a figyelmet: nem arról van szó, hogy a védett területek nem működnek, sokkal inkább arról, hogy szükség van a folyamatos karbantartásra is, hogy a biodiverzitás fennmaradjon, esetekben helyreálljon. Enélkül kevesebb az esélye annak, hogy a védett terület valóban a sokféleséget fogja szolgálni.
The post Nem mindig segítik a biodiverzitást a védett területek first appeared on 24.hu.
