Az újrahasznosításra szánt hulladék gyűjtése területenként nagyon változó lehet. Magyarországon az önkormányzatok rendszerint kihelyeznek szelektív gyűjtőket, egyes helyeken viszont a hulladékért egyenesen házhoz mennek. Az is előfordul, hogy a gyűjtést magáncégek végzik. A fém szemetet, így az alumínium csomagolókat, a legtöbbször sárga fedelű tárolókba, esetleg szürke konténerekbe kell tenni. A dobozok szinte csakis a szelektív gyűjtés révén kerülnek be az újrahasznosítási rendszerbe, de sok egyéb fémtárgy más módon, például a lomtalanításoknak köszönhetően.
A fémhulladékok általában keverve érkeznek meg a nagyon szigorú előírásokat követő újrahasznosító üzemekbe. Éppen ezért a feldolgozás első lépéseként kézzel és géppel válogatják át a különböző típusokat, a külső megjelenés mellett többek között a sűrűségbeli eltérések vagy a mágneses tulajdonságok segíthetik a szelektálást. Ezt követően a hulladékokat megtisztítják, sok esetben pedig fel is aprítják, az azonos típusokat pedig hasonló formájúvá alakítják – az alumíniumot például rendszerint vékony lapokká préselik. Végezetül az anyagot beolvasztják, majd általában szállításra alkalmas rudakat hoznak létre belőle.
Az anyag elsődleges gyártása rengeteg energiát igényel, ráadásul olyan melléktermékek keletkezésével jár, mint a vörösiszap, ám az újrahasznosítás ehhez képest sokkal kevésbé káros a környezetnek. Mindez azt jelenti, hogy az alumínium újbóli feldolgozása nemcsak a bolygó számára kedvező, hanem még gazdaságilag is előnyös megoldás.
Sajnos hazánkban még van hova fejlődni az alumínium dobozok újrahasznosítását illetően, hiszen rengeteg ilyen termék végzi a szemétlerakókban. A cél az lenne, hogy 2030-ra 60 százalékra növeljék Magyarországon az alumínium csomagolások újrahasznosítási arányát – az érték jelenleg a 40 százalékot sem érheti el.
The post A végtelenségig újrahasznosítható, mégse figyelünk rá eléggé first appeared on 24.hu.
