6.9 C
Budapest
March 29, 2024
2020 – 2024 © MO.CO.HU Magyarország Hírek, Hungary News
Image default
billie eilishcovidjárványjustin bieberkoncertKultúraMAGYARORSZÁGmusic hungary konferencia 2021popzeneveszprémzeneipar

A magyar Billie Eilishra ne várjunk, de nem is rá van szüksége a magyar zeneiparnak

A koronavírus-járvány szinte minden ágazatot érzékenyen érintett, de kevés szakmát forgatott fel úgy alapjaiban, mint a zeneipart, amely gyakorlatilag teljesen leállt hosszú hónapokra – ha pedig átmenetileg mégis kinyithatott, akkor is totálisan tervezhetetlenné vált. Az elmúlt másfél év kálváriáját jól szimbolizálta az egybeesés, hogy tavaly novemberben épp aznap jelentették be a minden korábbinál szigorúbb őszi korlátozásokat, amikor a szakma képviselői összegyűltek Veszprémben, hogy a Music Hungary Konferencia keretében megvitassák a túlélési és kilábalási stratégiákat. Úgy tűnik, ez lassan hagyománnyá válik, hiszen idén is jelentettek be néhány szigorítást a konferencia két napja alatt, ám ezek egyelőre nem rontották érdemben az amúgy is megroggyant zeneipar kilátásait.

A járvány természetesen most is megkerülhetetlen téma volt Veszprémben, ahol megemlékeztek az elmúlt egy év nagy emberi és szakmai veszteségeiről, és számba vették a leállás okozta károkat, de a konferenciát mégse ülte meg teljesen a krízishangulat. Mi a rendezvény második napjára látogattunk el, ahol a beszélgetések jó része a jövőről és a talpraállásról szólt, ezt az irányt pedig csak aláhúzta, hogy idén először feltörekvő előadókat bemutató, ingyenes showcase fesztivállal toldották meg esténként a szakmai programot.

A súlyos bajokat persze nem söpörték a szőnyeg alá, de olykor előkerült, hogy a válságnak paradox módon voltak pozitív járulékos hatásai is.

Például az, hogy a történelmi léptékű sokk kicsit összerántotta a zenei szakmát, amelynek korábban finoman szólva nem volt nagy erőssége a szolidaritás és az együttműködés.

Palágyi Barbara / 24.hu Énekesek, dalszerzők A magyar dal napjai jönnek? című előadás után. Kamau Makumi, zeneszerző, producer, énekes, a Mary PopKids zenekar frontembere; Johnny K. Palmer énekes, dalszerző; Myra Monoka, énekesnő, dalszerző; Kedves Péter, a Belau zenekar alapítója, dalszerzője, menedzsere; Jónás Vera énekesnő, dalszerző.

A zeneipar sok-sok évtizede dübörög, mindenféle változásokkal, de alapvetően sosem állt le. Most eljött az a helyzet, hogy leállt, és hirtelen felmerült a kérdés, hogy mit is csináljunk? Mit tudunk még tenni azon túl, hogy felállunk a színpadra és zenélünk, vagy menedzseljük a fellépéseket?

– hangzott el az egyik kerekasztal-beszélgetés elején, amelyben frissen alakult, vagy egyre aktívabb érdekvédelmi szervezetek képviseltették magukat, a Zenei Menedzserek Egyesületétől (ZEME) a Magyar Turisztikai Program Alapítványon (MTPA) keresztül a Könnyűzenei Klubok Szövetségéig. Abban nagyjából teljes volt az egyetértés, hogy a Covid-időszakban minden eddiginél erősebben lépett fel a könnyűzenei szakma az érdekei védelmében. Persze az iparág továbbra is riválisokból és sok tekintetben ellenérdekelt felekből áll, de a többség belátta, hogy vannak közös, rendszerszintű problémák, és végső soron több dolog köti össze, mint amennyi elválasztja őket.

A krach mellett ebben a belátásban szerepet játszott az is, hogy a kényszerleállás miatt több idejük jutott az illetékeseknek az egyeztetésre. A zeneipar ágazatait összefogó Music Hungary Szövetség elnöksége például a karantén idején hetente tudott online ülésezni, míg békeidőben egy ilyen meeting leszervezése rettentő körülményes volt, és akár két-három hónapba is beletelt.

Tudják, mit kéne tenni

A megoldás egyik legfontosabb sarokkövében széleskörű konszenzus uralkodik a szakmán belül:

a kulturális áfa 5 százalékra csökkentését évek óta kérik a kormánytól,

ugyanis ez szerintük nemcsak a talpra álláshoz lenne kulcsfontosságú, de hosszú távon is pezsdítően hatna a zeneiparra, ezen keresztül pedig a többi ágazatra is, mint például a turizmus vagy a vendéglátás. Érveik alátámasztására tavaly egy hatástanulmányt is berendeltek, ami egyértelműen visszaigazolta a lépés szükségességét. A PwC által végzett kutatás arra jutott, hogy az iparág az áfacsökkentés közvetlen hatására 6,7 milliárd forint hozzáadott nettó bevételhez juthatna évente, amitől ugyan így elesne az államháztartás, de a költések miatt ennek közel háromszorosa térülne meg. A kormányzati segélycsomagoktól eltérően ennek hatása körülbelül egységesen csapódna le a zeneipar szereplői között.

Ráadásul a közönség is jobban járna, mert az iparág szereplői a pluszbevételből a koncert- és fesztiválszervezők pár év alatt talán vissza tudnák termelni a most elszenvedett veszteségeket anélkül, hogy árat kellene emelniük. Ha viszont az áfacsökkentés elmarad, sokan áremelésre kényszerülnének, ami a mostani helyzetben szintén nem lenne egyszerű, mert a vásárlóerő is csökkent az elmúlt egy évben – mondta nyári áttekintő cikkünkben Weyer Balázs, a Music Hungary Szövetség elnöke. Az érdekvédelmi szervezetek képviselői közül most többen is bizakodónak tűntek abban a kérdésben, hogy ez az áttörés megtörténhet-e a belátható közeljövőben.

Palágyi Barbara / 24.hu A „Mit tehetnék érted?” című előadáson

Szabó László, a ZEME elnöke például egészen biztos benne, hogy a koncert- és fesztiváljegyek áfájának csökkentése bekövetkezik a következő egy-két költségvetési évben, mert az egységes szakmai fellépés, a kormányra gyakorolt növekvő nyomás és a következetes érvrendszer előbb-utóbb megteszi hatását. „Meglesz ez” – mondta. A javaslattal amúgy Demeter Szilárd is egyetért, ahogy azt a szerda esti panelbeszélgetésen is megerősítette Veszprémben. A pozíciót pozícióra halmozó könnyűzenei kormánybiztos a Lángoló tudósítása szerint elmondta, hogy az utóbbi időben teljes mellszélességgel képviselte az ügyet a döntéshozóknál, és hatalmas érvrendszere van, hogy miért van az ország versenyhátrányban a magas áfa miatt, hogyan lehetne a csökkentésnek köszönhetően kihasználni a stadionokat. Ám ez szerinte egy türelemjáték. A bénítóan magas áfa mellett az érdekvédelmi szervezetek további strukturális problémákat is kiveséztek:

  • Például a zeneipar növekvő munkaerőhiányát, amin csak tovább ront az utánpótlást is jó eséllyel elrettentő válságkommunikáció.
  • A jegyelővételek radikális visszaesését, ami negatív spirált indított be, hiszen a zenekarok sorra mondják le koncertjeiket az érdektelenséget látva
  • Illetve a tömegével megrendezett ingyenes állami/önkormányzati rendezvényeket, például az Őszi Hacacárét, amelyek torzítják a piacot, és csak még nehezebb helyzetbe hozzák a koncertszervezőket.

Az ingyenes rendezvényeket rossz iránynak tartja a könnyűzenei klubokat képviselő Kovács QQ Attila is. A klubokat megsegítő tavalyi állami támogatás szerinte életmentő volt, ami nélkül a helyek 90 százaléka mára bezárt volna. Ám az egy tarthatatlan körforgásnak tűnik, hogy az ingyenes rendezvényekkel hozzájárulunk, hogy a piaci alapon működő koncerthelyek ne tudják kitermelni a költségeiket, majd dobunk nekik egy mentőövet. Szerinte senkit nem tesz boldoggá, ha attól függ a léte, hogy kap-e egy kis állami apanázst, vagy sem.

Palágyi Barbara / 24.hu Jeges Zsolt, a CEEntral Party alapítója, a HAIL elnöke; Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye igazgatója; Szabó László, a ZEME elnöke; Kovács QQ Attila, a Magyar Könnyűzenei Klubok Szövetségének elnöke; és Molnár Gábor, a Gold Record ügyvezető-tulajdonosa, akiket a Válasz Online-os Stumpf András moderált egy beszélgetésen.

Nagyon félünk: kapásból egy harminc-negyven százalékos nézőszámmal kalkulált piacon dolgozunk, ami a maszkkal és a további szigorításokkal még le fog esni. Mert senki nem szeret maszkban szórakozni, vagy állandóan egy itallal a kézben álldogálni csak azért, hogy mondhassa a biztonsági őrnek: éppen iszik

– mondta, hozzátéve, hogy a falunapok és mindenféle ingyenes rendezvények okozzák a legnagyobb kárt a kluboknak, vidéken pedig különösen drámai a helyzet ezen a téren. Nemcsak a klubok, a zeneipar minden szereplője tart az esetleges újabb hullámoktól és lezárásoktól, mert ez végzetes lehetne sokak számára. A magyar független lemezkiadók például semmilyen tartalékkal nem rendelkeznek – mondta az egyesületüket képviselő Jeges Zsolt, akinek november elején még a magyaroknál sokkal tőkeerősebb svájci kiadók is azt mondták, hogy ha 2022-ben visszatérnek a lezárások, akkor „nekik kampó”.

Justin Bieber-szint vagy párkányi koncert?

Egy másik központi téma volt, hogy milyen reális kilátásai vannak a magyar zenei exporttörekvéseknek, azon belül például a HOTS zenei exportiroda működésének. Van-e értelme például olyasmiben reménykedni, hogy sok befektetett munkával és egy kis szerencsével megszülethet a magyar popzenei világsztár? A válasz röviden: nem, és ezt nem is igazán tűzi senki célként maga elé. A popiparban ugyanis olyan mértékű az angolszász, és különösen az amerikai dominancia, hogy annak a csúcsaira teljes képtelenség betörni egy kis kelet-európai piacról, már csak a nyelvi korlátok és a gyakori előítéletek miatt is. Másfelől az erről szóló beszélgetésen többször hangsúlyozták, hogy a nyugati trendek követése egész máshogy fest külföldről, mint itthonról. Ami számunkra már majdnem olyan, mint egy nyugati sikerprodukció, az onnan nézve sokszor még mindig csak egy bájos, kelet-európai imitáció. Élő Márton, az Irie Maffia-alapító producer és menedzser szerint ezért fontos lenne eldönteni, mi is a kitűzött cél.

„Mit várunk a magyar exporttól? Mert ez elég széles skálán mozoghat a Justin Bieber szinttől kezdve addig, hogy összejött egy párkányi koncert, ami exportnak nevezhető. Be kéne lőni, hogy mit akarunk. Egy szint fölött teljesen irreális elképzelés” – mondta. Vörös András, a Lángoló Gitárok és a Popshop ügyvezetője szerint is tévedés, ha Magyarországon ülve azt gondoljuk, hogy az exportképes, ami a legjobban hasonlít arra, ami kint van. Volt egy kis vita arról, hogy van-e bármi értelme az olyan típusú listáknak, mint amikor a magyar zeneipar szereplői összeállítják, hogy melyikek a legexportképesebb magyar zenekarok. Természetesen szó esett arról is, hogy a járvány hányféle módon nehezítette meg a külföldi fellépéseket: utazás és rendezvények ellehetetlenülése, sokkal nagyobb verseny a megmaradt fesztiválhelyekért. A metálzenész múlttal rendelkező Vörös András szerint fontos lenne eldönteni, hogy kultúrmisszóban vagy piaci alapon gondolkodunk.

Palágyi Barbara / 24.hu A Vizet a tengerbe című előadáson Czeglédi Szabolcs moderátor mellett felszólaltak Pécsi-Szabó Dénes zenei menedzser, az Up Music Budapest alapítója; Élő Márton producer, menedzser, szervező; Tóth Barbara, a Hangfoglaló Program program-menedzsere és Vörös András énekes.

Ami piaci alapon működik, az most is működik. Ami meg nem működik annyira piaci alapon, az akkor se fog, ha nem lesz járvány

– mondta, hozzátéve, hogy az exportiroda szerinte fontos kultúrmisszós tevékenységet végez, csak meg kell érteni, hogy ebből soha nem lesz üzleti siker. Mert ezeket a produkciókat nem a piac választotta. Ezzel szemben vannak olyan zenekarok, amiket a piac kiválasztott és működnek is. Ezek jellemzően a rétegműfajokban találhatók, mint mondjuk a metál vagy a világzene, és eleve az látszik, hogy csak a jól körülhatárolt zenei szubkultúrákban nyílik mozgástér a magyar zenekarok számára a globális színtéren. Abban egyetértés uralkodott a beszélgetőpartnerek között, hogy a pénz önmagában nem elég a befutáshoz, kell nemzetközi kapcsolati háló, szaktudás és egy karakteres üzenettel bíró produkció is. Pécsi-Szabó Dénes menedzser szerint rövid távon

inkább a kelet-közép-európai piacokra kellene koncentrálni, az ő zenekarai például számos román fesztiválon játszottak az idén, amelyekre nem tudott eljönni annyi angolszász fellépő.

Ez a cél szerint a Covid után is fontos lesz, amikor majd kinyílik a világ, de most meg különösen az.

Felmerült még, hogy export címszó alatt nem csak zenekarok befuttatásában kéne gondolkodni. Ott van a filmgyártás példája, ahol szintén nincs hazai világsztárunk, viszont sorra forgatják nálunk a hollywoodi szuperprodukciókat, amelyen magyar szakemberek garmadája dolgozik, csak épp nincs kiírva nagybetűkkel a nevük a főcímben. Élő Márton szerint erre a modellre a zeneiparban is érdemes lenne jobban ráfeküdni, és

exportsikerként elkönyvelni annak a tízéves párkányi basszusgitáros fiúnak a történetét is, aki most költözött ki Los Angelesbe, 500 ezer Instagram-követője van, és jelenleg Justin Timberlake lemezén dolgozik.

Palágyi Barbara / 24.hu Jónás Vera énekes és dalszerző több előadás moderátoraként vett részt az eseményen.

Hasonló gondolatok elhangzottak a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolódó dalszerzők panelbeszélgetésén is, ahol a moderátorként szereplő Jónás Vera fejtette ki, hogy ideje lemondani az olyan vad reményekről, hogy egyszer lesz magyar Billie Eilish, mert egy ilyen sikersztorihoz elképzelhetetlenül sok tényező együttállása kellene. A dalszerzők, producerek világában azonban sokkal alacsonyabb a belépési küszöb, és kevésbé jelent hátráltatja őket kelet-európai stigma is, amivel azért lehet találkozni Nyugaton. A résztvevők megosztották személyes tapasztalataikat a jó ideje divatos dalszerző táborokról is, ahol random és nemzetközi csapatokban írnak szakmányban potenciális popslágereket: mint mondták, ebben benne rejlik az inspiráló csapatmunka lehetősége, de az ipari jellegű, lélektelen darálásé is.

Nincs válasz a „Dear YouTube” kezdetű levelekre

A globális zeneipart persze nemcsak a Covid formálta át radikálisan az utóbbi években, hanem a Spotify és más streaming-platformok is, amelyek csak még nagyobb jelentőségre tettek szert a karantén alatt. Az épp kialakulóban lévő új piaci modell fogyasztóként érzékelhető előnyökkel jár – például, hogy havi párezer forintért a világ összes zenéjéhez hozzájuthatunk –, és természetesen a zenészek számára is tartogat új lehetőségeket, de közben számos veszélyt és kockázatot is hordoz a számukra. Ezek a kérdések is nagy súlyt kaptak a konferencián. Az új modell igazságtalanságaira hívta fel tavasszal a figyelmet Björn Ulvaeus, az ABBA alapítója, a Szerzői Jogvédő Szervezetek Nemzetközi Szövetségének jelenlegi elnöke is, aki szerint hiába forog a mai zeneiparban minden a dal körül, a rendszer mégis hajlamos hátrányos helyzetbe hozni a dalok szerzőit, ám ennek nem kell feltétlenül így lennie. Ulvaeus a TED-előadásban és Guardian-cikkben is kifejtett vészjelzéseit nem holmi megérzésekre alapozta, merthogy egy kutatást is rendelt a témában, amely kimutatta, hogy a zenehallgatók többsége hiába keres konkrét dalokra, nem pedig albumokra a streaming-platformokon, a dalszerzők mégis rosszul járnak a kiadókhoz és az előadókhoz képest a jogdíjak felosztásánál.

Ez pedig végső soron a zenei felhozatal minőségére, vagyis a fogyasztókra is visszahat,

ugyanis a streamingre optimalizált slágerek gyakran futószalagon készülnek a már említett, direkt erre a célra összehívott dalszerző-táborokban, mert csak így lehet kiszolgálni a megnövekedett igényt.

Ulvaeus úgy látja, hogy ma már az ABBA slágerei sem feltétlenül tudnának megszületni, hiszen a sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe került dalszerzők már nem feltétlen vállalhatnak olyan művészi kockázatokat, mint ami nekik módjukban állt a 70-es években. A jelentés ugyan borongós képet fest, de lehetséges megoldásokkal is előáll a zeneipar megreformálására, amelyekkel nagyjából a Music Hungary Konferencia Mennyit ér egy dal? című beszélgetésének résztvevői is egyetértettek. A legfontosabb felvetések között például ilyesmik szerepelnek:

  • Tegyenek különbséget aközött, hogy valaki csak háttérzeneként vagy odafigyelősen hallgat-e egy dalt. Az a szám, amit célzottan keresnek, kedvencelnek, és vissza-visszatérnek hozzá, érjen többet, mint az, ami csak úgy bekerült egy algoritmus által generált playlistbe.
  • A karrierjük elején álló produkciók kapjanak nagyobb szerepet a közös tortából.
  • A jelenlegi felosztásban méltatlanul elhanyagolt dalszerzők részesedése is emelkedjen.

Utóbbi követelésért határozottan kiállt Bíró Zsolt, a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének elnöke. Szerinte a korábbi modellből átörökölt viszonyok miatt áll elő rendszeresen az igazságtalan helyzet, hogy a hangfelvételkiadó és az előadó dőzsöl a streamingpénzben, míg a szerzők szemmel nem látható összegeket keresnek a Youtube-forgalomból. A dolgokat más oldalról látó Jehan Paumero viszont azt hangsúlyozta, hogy nem kéne hibáztatni a kiadókat vagy a streamingszolgáltatókat.

Palágyi Barbara / 24.hu Jehan Paumero zenei szakértő beszél a Mennyit ér egy dal? című előadáson.

Szerinte nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt tíz évben épp a streaming mentette meg a válságba jutott zeneipart, és egyelőre nem szabad felborítani az új, még törékeny egyensúlyt.

Így nem is a nagyobb szelet kihasítása, inkább az egész bevételi torta megnövelése lehet a kívánatos cél, amit hosszú távon az előfizetési díj növelésével lehet elérni. Már a felhasználói kiskapuk hatékonyabb lezárása is sokat hozhatna a konyhára, különösen Magyarországon, ahol az átlagnál magasabb lehet az ügyeskedők aránya. Legalábbis erre utal, hogy az összes előfizető mintegy 46 százaléka használja családi csomag keretében a streaming platformokat.

Palágyi Barbara / 24.hu Dezsényi Eszter, a Universal Music Hungary lemezkiadó A&R, Marketing és Booking managere tart előadást a TikTok és a Spotify népszerűsítéséről a zeneiparban.

És hogy miként lehetne például Magyarországról hatást gyakorolni a zeneipart leuraló streaming-óriásokra? Szinger András, a szerzői jogokat kezelő Artisjus főigazgatója szerint semmiképp sem szabályozással.

„Nem lehet nyomást gyakorolni a nagy streamingszolgáltatókra. Magyarországon az Artisjusnak viszonylag magas érdekérvényesítő képessége van, de egy Google-lal, Spotify-jal szemben ez nem feltétlenül elég” – mondta Szinger, és a dalszerzőket képviselő Bíró is kifejtette, hogy ezek a zeneipari techóriások olyan pozícióból tárgyalnak a jogtulajdonosokkal, ami aligha nevezhető egyezkedésnek.

Elmondják, mit szeretnének, és vagy elfogadod, vagy nem. És sajnos nem nagyon válaszolnak a »Dear YouTube« kezdetű levelekre.

A kihívások ellenére persze megkerülhetetlenek és hatalmas lehetőségeket is tartogatnak ezek a platformok, elsősorban azok számára, akik megtanulják tudatosan/kreatívan használni őket. A konferencián ebből is kaptunk merítést: szakmabeliek értékelték ki a legérdekesebb magyar zenei podcastokat, a netre felkerült ötletes karantén-videoklipeket, és volt gyakorlatias TikTok-tréning is, ahol megtudhattuk, hogyan csinálhat akár egy régebbi dalból is slágert pillanatok alatt a főleg fiatalok által használt videómegosztó.

A 24.hu a rendezvény támogatójaként tudósított a konferenciáról.

Kiemelt kép: a 2021-es Untold fesztivál Kolozsváron (MTI/Kiss Gábor)

Jankovics Márton további cikkei
  • Emberéletekben fizetjük meg az árát a tudomány iránti bizalom hiányának
  • Csak egy világkormánnyal kerülhetjük el a klímakatasztrófát – állítja Dirk Rossmann, a drogérialánc alapítója
  • Ezeket a filmeket nézze meg az Elk∗rtuk helyett, ha a tényeket szeretné tudni 2006 őszéről

The post A magyar Billie Eilishra ne várjunk, de nem is rá van szüksége a magyar zeneiparnak first appeared on 24.hu.

Related posts

Több egyházi intézményért felelős gazdasági vezető letartóztatását kezdeményezte a Békés Vármegyei Főügyészség

MO.CO.HU

Rossz kezdés után nyert a Fradi a kézi-BL-ben

MO.CO.HU

X-Faktor: Csobot Adél azt ígéri, a rossz produkciók után is kedves lesz

MO.CO.HU

DMCA.com Protection Status


Pin It on Pinterest

Share This