Az utóbbi években a magánegészségügy szerepe meghatározóvá vált, egyre többen „menekültek ki” a közellátásból, és kerestek egészségügyi problémáikra megoldást magánorvosoknál, magánintézetekben. Ez a magánegészségügy felé való eltolódás még inkább felgyorsult a pandémia hatására.
Ennek oka egyrészt, hogy a járvány alatt még inkább negatívvá vált a közellátás megítélése – a közegészségügybe vetett bizalom az uniós tagországok közül egyenesen nálunk volt a legalacsonyabb.
Másrészt a halasztható beavatkozások vagy nem is voltak lehetségesek, vagy a várakozási idő nőtt meg vállalhatatlan hosszúságúra. Emellett az is közrejátszott, hogy senki sem szívesen ült sokadmagával akár órákon át egy közegészségügyi intézmény várótermében a járvány kellős közepén.
Béremelés és a hálapénz eltörlése – hogyhogy ezen is a magánegészségügy nyert?
A pandémia mellett az orvosok béremelése, és ezzel párhuzamosan a hálapénzek megszüntetése is sokakat terelt a magánegészségügy felé, ami első hallásra talán különösnek hangozhat. Hiszen joggal gondolhatnánk, hogy a béremelés inkább növeli a közegészségügybe vetett bizalmat, mivel egy anyagilag is megbecsült munkakör betöltése és megtartása természetes versenyhelyzetet eredményez.
Ám a hálapénz megszűnése egyben azt is jelenti, hogy egy páciens többé már nem választhatja meg orvosát, nem remélhet a borítékért cserébe nagyobb figyelmet és szakszerűbb ellátást. A paraszolvencia ugyanis egyfajta „magánorvos a közellátásban” rendszert hozott létre: még mindig olcsóbb volt egy borítékot átnyújtani, mint magánorvost fizetni.
A hálapénz megszűnése nyomán azonban ebből a szempontból határozottan kettévált az állami- és a magánszektor, ami főként a szülészeti területet érintette érzékenyen. A kismamák számára rendkívül fontos a „saját orvos”. Hiszen egy szülés fokozottan bizalmi helyzetet kíván, ami nem teremthető meg, ha a terhesgondozás akár több doktornál, a közellátásban megszokott „futószalagon” történik.
Ezt a problémát a törvényhozók is érzékelték, és e tekintetben a jogszabályban finomítások vannak kilátásban, ám ez még várat magára. Nem is véletlen, hogy a magánegészségügyben a nőgyógyászati szakrendeléseket igénybe vévők száma nőtt meg a legjelentősebb mértékben (ahogyan ezt majd a későbbiekben taglalt felmérések eredményei is mutatják).
Nemcsak a – gyakorlatilag – „közegészségügyi magánorvos” lehetőségének eltűnése miatt fordult a figyelem a magánellátások felé. Sokan számolnak azzal is, hogy a hálapénzek eltörlésével nő majd a várakozási idő is, hiszen az orvosokat már nem motiválja semmi arra, hogy tovább maradjanak a rendelőben, és így több beteget lássanak el.
Sokan tartanak attól is, hogy az új törvény, illetve a pandémia hatására távozó egészségügyi dolgozók, a megszűnő ellátási pontok is tovább növelik majd a várólistákat, holott már most is olykor csak hónapok múlva juthatunk hozzá egy-egy szükséges vizsgálat időpontjához.
A magánegészségügy térhódítása évek óta folyamatos és dinamikus
Természetesen nem újkeletű, és nem csupán a pandémia következtében érzékelhető a lakosság magánegészségügyi ellátások iránt való növekvő érdeklődése. A Szinapszis felméréséből kiderül, hogy míg 2015-ben a lakosság 53 százaléka vett igénybe magánegészségügyi szolgáltatást, 2018-ban ez a szám már elérte a 60 százalékot.
Az NN biztosító felmérése szerint 2020 előtt az aktív korú lakosság 58 százaléka vett már igénybe valamilyen magánegészségügyi szolgáltatást, 2020-ban és 2021-ben pedig a megkérdezett ellátottak 13 százaléka először fordult a magánegészségügy felé.
Ha pedig a kereslet megnő, ahhoz a kínálat is igazodik: idén áprilisban rendezte meg a Portfolio A magánegészségügy helye a reformfolyamatban című online konferenciáját, amelyen világossá vált, hogy a magánegészségügy térnyerése valóban egyre nagyobb ütemben zajlik. A hazai befektetők mellett nemzetközi cégek is érdeklődni kezdtek a magyar piac iránt, céljuk olyan komplex szolgáltatócsoportok létrehozása, amelyek képesek kielégíteni a magánegészségügy iránti egyre növekvő igényt.
Ez az igény pedig valóban számottevő: 2020-ban a becslések szerint 120 milliárd forintot fizettünk magánorvosi ellátásokra. A vezető magánegészségügyi szolgáltatókat tömörítő Primus Egyesület a magánegészségügyi piac növekedését évente körülbelül 15 százalékra teszi. A konferencián elhangzott prognózis szerint a 2020-as év már 25 százalékos növekedést eredményezhetett, többek között azért, mert a járvány miatt a közellátásból kiszorult betegek is a magánellátások felé fordultak.
Mire és mennyit költünk a magánszektorban?
A Szinapszis országosan reprezentatív felmérésének eredményében is tisztán látszik a magánegészségügy előretörése: a háztartásokban legtöbbet a gyógyszerekre költöttek. Második helyen az egészségügyi kiadások tekintetében az étrendkiegészítők és vény nélküli gyógyszerek szerepelnek, majd a fogászati kezelések, amelyet bizony a magánorvosi ellátások követnek.
A magánellátóknál hagyott összegek megoszlása, a „magánellátási toplista” is kirajzolódik az NN biztosító már említett kutatásából. Eszerint leggyakrabban a fogorvost keressük fel magánrendelésen – a magánorvoshoz fordulók 94 százaléka vett már részt magán fogorvosi kezelésen. A második helyet a nőgyógyászat, szülészet foglalja el 50 százalékkal, a harmadik legsűrűbben igénybe vett magánellátás pedig a bőrgyógyászat. Szemészeti kezelésen 26, laborvizsgálaton 24, ultrahangon 20 százalék vett részt a magánegészségügy páciensei közül.
Hasonló eredményre jutott az OTP Egészségpénztár is: a legnagyobb összeget, 1,6 milliárd forintot a fogorvosi beavatkozások tettek ki, és több mint 400 millió forintot fordítottak szülészeti-nőgyógyászati kezelésekre az egészségpénztári tagok, ami igencsak jelentős, 18 százalékos többletet jelent 2019-hez képest.
Az MNB adatai szerint is szignifikáns növekedés tapasztalható a nőgyógyászat területén: a gyermek születéséhez kapcsolódó magánellátások igénybevétele az elmúlt évben több mint 40 százalékkal nőtt az előző évi adatokhoz képest. A FoglaljOrvost.hu statisztikája szintén ezt erősíti meg: 2017-ben a budapesti szülések 13 százaléka, 2020-ban pedig már 16,7 százaléka történt magánklinikán, ami azt jelenti, hogy a fővárosban minden hatodik csecsemő magánklinikán született.
Egyre több mindenért fordulunk magánorvosokhoz
Ahogy telnek az évek, úgy fordul a lakosság figyelme egyre inkább a magánegészségügy különböző területei felé. Korábban a legtöbben főleg csak a fogászati ellátásokat tekintetében gondoltak magánorvosra, hiszen a fogorvosi kezelésektől csaknem mindenki tart, egy magánrendelőben pedig jobban figyelnek a fájdalom minél hatékonyabb csillapítására.
A magánegészségügyi szolgáltatók elterjedtebbé válásával azonban fokozatosan bekerültek a látókörbe az egyéb lehetőségek is. Mára már természetessé vált, hogy nemcsak a bizalmi viszony fontosságát megkívánó területek (mint a fogászat vagy nőgyógyászat) kapcsán keresünk fel magánorvosokat, de akár egy laborvizsgálatot, szemészeti- vagy jogosítvány alkalmassági vizsgálatot is magánintézményekben veszünk igénybe – már ha a pénztárcánk megengedi, hiszen a magánorvosi árak bizony igencsak borsosak.
Saját zsebből nehéz finanszírozni, de van más lehetőség is
A magánellátások kifizetése valóban elég nagy kihívást jelent: az NN biztosító felmérésében a megkérdezettek 59 százaléka érezte úgy, hogy anyagilag megterhelő volt számára az adott kezelés finanszírozása, és a nagy többség (79 százalék) a jövedelméből fedezte azt. Holott ha előre gondolkodunk, akkor jóval olcsóbban juthatunk hozzá magánegészségügyi szolgáltatásokhoz.
A magánorvosi biztosítás segítségével havi tizenpár ezer forintért részünk lehet a nyugati színvonalú ellátásban: a biztosítási díjért cserébe baj esetén magánklinikákon, magánrendelőkben vehetünk részt a vizsgálatokon, amelyet még meg is szerveznek számunkra.
Évente meghatározott számú szűrővizsgálatot is igénybe vehetünk, és 24 órás call-center szolgáltatás keretében kérhetünk tanácsot egészségügyi szakemberektől. A magán egészségbiztosítások jelentőségét egyre többen ismerik fel: az MNB adatai szerint csaknem kétszeresére nőttek az egészségbiztosításokra fordított összegek.
Mi lesz veled, magyar egészségügy?
Vajon olyannyira duzzad a magánszektor, hogy a jövőben mindenki magánorvoshoz fog járni? Mindenkinek lesz egészségbiztosítása, amelynek köszönhetően ezt finanszírozni is tudja majd?
Természetesen vannak olyan beavatkozások, sürgősségi ellátások, amelyeket csak a közkórházak képesek teljesíteni. És a biztosításoknak is vannak határai, amelyen túl már saját zsebből kellene megoldani a kiadások finanszírozását. A közegészségügy hatalma tehát megrendíthetetlen – de nem megoszthatatlan.
Az elmúlt években tapasztalt tendencia minden bizonnyal folytatódni fog, és a közelmúltban még csak kevesek számára elérhető magánegészségügy már „a többség kiváltsága” lesz a megfizethető egészségbiztosításoknak és a magánszektor fejlődésének köszönhetően. Változás csak a közellátási rendszer jelentős átalakítása esetén történhetne, ám ez jócskán a jövő zenéje. Addig marad számunkra a magánegészségügy, ahol mindezt megkapjuk a megfelelő ellátást komfortos környezetben, igaz, súlyos forintokért. Ám ha előre gondolkodunk, egy jó egészségbiztosítással a magánellátásoknak ezt a jelentős hátulütőjét is – legyünk stílusosak – orvosolhatjuk.
The post A magánegészségügy lesz az új közegészségügy? (x) first appeared on 24.hu.
