Vadászat és szocializmus
A vadászat mindig is az elit kiváltsága volt, ezért elsőre kicsit furcsán hathat, hogy a papíron elitellenes, a kommunizmus ideológiáját hirdető Magyar Népköztársaságban rendezték meg az első Vadászati Világkiállítást. Persze annak a rendszernek is megvolt a maga elitje, melynek tagjai szerettek vadászni. Elég csak Rákosi Mátyás vagy Kádár János vadászathoz fűződő viszonyára gondolnunk.
A szocialista Magyarországon arra is hamar rájöttek, hogy a keményvaluta miatt jó ötlet lehet az imperialisták elitjét idecsábítani a kiváló vadállománnyal rendelkező Kárpát-medencébe, és már az 50-es évek végén elkezdték engedélyezni a nyugati turisták vadászútjait. 1958 és 1965 között mintegy kétezer nyugati – többségében NSZK-beli – turista jött hazánkba vadászni, szóval a vasfüggönyön átívelő trófeavadász turizmus már bő egy évtizeddel az 1971-es világkiállítás előtt beindult.
Az első Vadászati Világkiállítás előzményeit taglaló Magyar Narancs-cikk azt írja, hazánk olcsósága és világszínvonalú vadállománya mellett az is közrejátszott a nyugati turisták utaztatásának sikerében, hogy Nyugaton egyre kevésbé nézték jó szemmel a tevékenységüket az ekkoriban megjelenő környezetvédők, akik kis túlzással szimplán csak gyilkosokat láttak bennük.
Majtényi Györgynek a többi között a vadászat és a szocialista elit kapcsolatát is körüljáró, 2009-es K-vonal: uralmi elit és luxus a szocializmusban című könyvében szerepel, hogy a magyar vadállomány még a II. világháború után is a világ egyik legjobbjának számított. Ez annak volt köszönhető, hogy Kádár és Rákosi is szeretett vadászni, ezért az előző rendszer szakembergárdáját nem vitte el az ÁVH, hanem hagyták őket tovább dolgozni. Így három grófnak (Széchenyi Zsigmondnak, Teleki Józsefnek, Esterházy Lászlónak) és Horthy Miklós fővadászának (Altai Emilnek) a szolgálataira is igényt tartott a proletárdiktatúra.
És ha vadászatról volt szó, az ország vezetői még a disszidálás felett is szemet hunytak. Nagy Endre egykori csendőrszázados – akire az új rendszer a fővárosi lovasrendőrség vezetését bízta volna – 1952-ben hagyta el az országot, de két évvel később már azon fáradozott, hogy a Magyar Népköztársaság is képviseltethesse magát a düsseldorfi vadászati kiállításon, pár évvel később pedig a nyugatnémet vadászok magyarországi túráinak megszervezéséért is ő volt a felelős.
Vagyis nemhogy megbüntették az előző rendszert kiszolgáló disszidenst, hanem még össze is dolgoztak vele. Nagy később Afrikába költözött, tanzániai birtokán pedig olyan meghatározó figurákat látott vendégül, mint Földes László, aki a forradalom utáni megtorlás idején belügyminiszter-helyettes volt, majd 1967-től 1972-ig a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes pozícióját töltötte be, 1964 és 1972 között pedig ő vezette az Erdészeti Főigazgatóságot. Földest még elefántvadászatra is elvitte a hatvanas években Tanzániában letelepedő Nagy. A világkiállítás magyarországi megszervezésének ötlete a kettejük fejéből pattant ki.
Nagy Endre később állatkertet vezetett az NSZK-ban, nemzeti parkot alapított Tanzániában, Balatonedericsen pedig létrehozta a Vadászati Múzeumot 1984-ben. Tíz évvel később, 1994-ben halt meg. Az életét bemutató dokumentumfilm itt tekinthető meg.
Vadászat és világkiállítások
A Magyar Népköztársaság 1966-ban a Nemzetközi Vadászati Tanács (Conseil International de la Chasse) tagja lett, a következő évben megkezdődött a kiállítás előkészítése, 1970-ben pedig a Nemzetközi Kiállítási Iroda (Bureau International des Expositions) is jóváhagyta, hogy az esemény valóban megkapja a világkiállítás nevet.
Azóta még egy, ilyen témájú világkiállítást tartottak, 1981-ben Plovdivban, Bulgáriában. A harmadik a mostani, amit azonban a Nemzetközi Kiállítási Iroda gyakorlatilag nem is tart számon. Pedig az univerzális (vagyis a leginkább nagyszabású) világkiállítások között már a 2025-ös, oszakai esemény is fel van tüntetve a szervezet honlapján.
Az 1971-es és az 1981-es kiállítást is említi az oldal – a speciális expók között –, de a 2021-es budapestit nem. A világkiállítás kifejezést ráadásul láthatóan kerülik az idei esemény nemzetközi kommunikációjában. Az Egy a Természettel (angolul One with the Nature) kiállítás alcíme magyarul Vadászati és Természeti Világkiállítás a hivatalos honlapon, míg angolul World of Hunting and Nature Exhibition – ami nem azt jelenti, mint a magyar alcím, hanem azt, hogy Vadászat és Természet Világa Kiállítás.
A fordításban megjelenő apró eltérés oka az lehet, hogy az idei kiállítást nem a Nemzetközi Kiállítási Iroda égisze alatt, hanem csak annak közreműködésével rendezik meg, ezért azt hivatalosan nem is lehet világkiállításnak nevezni. Legalábbis Kovács Zoltán, az esemény lebonyolításáért (is) felelős kormánybiztos korábban így írta le a 2021-es világkiállítás és a Nemzetközi Kiállítási Iroda kapcsolatát.
Élen a természetvédelemben
A természet védelme önmagunk védelme.
Ismerősen cseng, ugye? De ez nem a 2021-es kiállítás jelmondata, hanem az 1971-ben, augusztus 27. és szeptember 30. között megrendezett eseményé. Ez volt az első világkiállítás, aminek a szervezői a környezetvédelmet is a zászlajukra tűzték, és még egy Nemzetközi Természetfilm Fesztivállal is kedveskedtek a kiállítás látogatóinak.
Az ötven évvel ezelőtti világkiállítást hosszan méltató, a Magyar Nemzetben 1971. szeptember 5-én megjelent írás szerint az expo azért működött, mert a látogatók megérezhették, milyen beláthatatlanul sok kincse van a természetnek, amit óvni kell, ahogy azt a vadászok is teszik. A végletek felismerésében pedig azzal is segítettek, hogy a Szovjetunió és az NSZK pavilonját egymás mellé rakták, így kiválóan össze lehet hasonlítani az érintetlen Szibériát és a füstös gyárakkal teletűzdelt Ruhr-vidéket – emeli ki Baróti Géza, a cikk szerzője.
A természetvédelem és a vadászat ügyét felkaroló világkiállítástól a külföldiek is el voltak ájulva. A nemzetközi vadászszövetség díszelnöke, Hettier de Boislambert a megnyitón a Magyar Nemzet tudósítása alapján egyenesen így fogalmazott:
Magyarország példát adott arra, hogy a jövőben mit kell tenni a természet védelméért, a vadállomány óvásáért, kíméléséért. Ezen a területen Magyarországnak – állíthatom – vezető szerepe van, mert itt a vadászati vezetők, a vadásztársadalom és – úgy gondolom – a természetkedvelő emberek is tisztában vannak azzal, hogy a modern világban hogyan kell értelmezni a természet védelmét és a vadgazdálkodás jelentőségét, hogy nem szabad bűnös-pazarlón bánni a természet adományaival.
Szarvasok és agancsok
Persze a nagy szavak ellenére a Corvina Kiadó (és Földes László eseményért felelős kormányfőmegbízott) gondozásában egy évvel később kiadott emlékalbumon is érezhető: a természetvédelem még annyira új téma volt, hogy nem igazán mertek hozzányúlni. A Vadászati Világkiállítás 1971. Emlékalbum című kiadvány fotói között az általában trófeákkal, kitömött állatokkal, fegyverekkel díszített pavilonokat bemutató és a díjazott trófeákat megörökítő képek között alig találni olyan oldalt, ami legalább a címe alapján foglalkozna a természetvédelemmel.
A trófeákat bemutató képek hangsúlyos jelenléte azzal is magyarázható, hogy az első trófeapontozási rendszert – amely még ma is az alapja a Nemzetközi Vadászati Tanács rendszerének – a fővárosi állatkert egykori igazgatója, az 1951-ben elhunyt Nádler Herbert dolgozta ki.
A szarvasok és a trófeák annyira fontos jelképei a magyarországi vadászati világkiállításoknak, hogy nemcsak a mostani esemény díszkapuját ácsolták szarvasagancsokból, hanem az 1971-es vendégeket is egy szarvasszobor várta a Hungexpo bejáratánál, továbbá mindkét világkiállítás logójának hangsúlyos szereplői a szarvasagancsok.
A szarvas szimbolikus használata akkor is és most is a magyarok egyik eredetmondájának kulcsszereplőjén, a Csodaszarvas karakterén alapult. A jószerencsével és új hazával megáldott, balul elsült vadászat története a 2021-es kiállítás reklámfilmjében és az esemény himnuszának videóklipjében is visszaköszön.
Szovjet elvtársak, hercegek és mi, magyarok
Bár a több mint kétmillió látogató nagyrésze belföldről érkezett, százezres nagyságrendben jöttek külföldiek is.
A nagy eseményre készülő rezsim a magyaroknak többi között azzal kedveskedett, hogy 1968-ban „trófeaamnesztiát” hirdettek, ami azt jelentette, hogy 1970 augusztus végéig regisztrálni lehetett az illegálisan elejtett vadak trófeáit is. Persze a világkiállítás szervezői biztosra mentek, és arra kérték a vadásztársaságokat, hogy kötelezzék a tagjaikat a kiállításon való részvételre. És akkor az olyan, érvényesülési lehetőséget látó tömegszervezetekről, mint az ekkoriban 100 ezer tagot számláló Magyar Horgászok Országos Szövetségéről még nem is ejtettünk szót.
A külföldieknek is igyekeztek a kedvében járni, aminek a leglátványosabb jeleként az ország különböző pontjain a rendezvényhez időzítve adtak át számos új szállodát. Ekkor nyílt meg például Budapesten az azóta már lebontott Hotel Olimpia és Hotel Volga (előbbi a Normafán, utóbbi a Dózsa György úton működött), Visegrádon a Silvanus, Dobogókőn pedig az azóta leégett Nimród Hotel.
A nemzetközi érdeklődést jól mutatja, hogy összesen 52 ország képviseltette magát az eseményen valamilyen formában, többségüknek pedig még saját pavilonja is volt. És nem csupán a keleti blokk testvérországaiból érkeztek kiállítók, hanem Afrikából, de a világ másik végéről, Indiából is. Utóbbi helyről még egy élő fehér tigrist, Rádzsát is elhozták magukkal. Ami azért volt nagy szó a Magyar Nemzet helyszíni tudósítása szerint, mert két évtizeddel korábban, 1951-ben fogták be az első fehér tigrist a világon, egészen pontosan indiai Rewa erdejében.
A ritkának számító állatok mellett olyan előkelőségeket is elcsíphettek a látogatók, mint az akkori nepáli királyt, több iráni herceget vagy II. Erzsébet férjét, Fülöp herceget – aki az első, a világkiállítás keretei között megrendezett fogathajtó Európa-bajnokságot nyitotta meg, és ekkor járt életében először hazánkban. De nem csak fogathajtóversenyt rendeztek a világkiállítás részeként: volt díjugratás, agyaggalamb- és futóvadlövészet, nemzetközi kutyakiállítás, és a horgászok cél- és távdobó világbajnokságát is ekkor tartották meg először.
Sőt, a vadászszenvedélyéről is ismert írófejedelem, Ernest Hemingway fia, Patrick Hemingway is eljött a rendezvényre Tanzánia képviseletében.
Fegyverbarátság és fegyverüzlet
Nyugati politikusokból sem volt hiány az egy hónapos rendezvényen: az Egyesült Államokat az akkori postaügyi, Franciaországot az akkori külügyminisztere képviselte a rendezvényen.
A keleti blokk elitjének lelkesedését pedig kiválóan érzékelteti, hogy az európai országok miniszterei mellett még Mongólia vezetője, Jumzsagijn Cedenbal is tiszteletét tette a rendezvényen. A Szovjetunióból egy olyan impozáns delegáció érkezett, amiben nem csak a mezőgazdasági és a honvédelmi miniszter kapott helyet, hanem a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek akkori főparancsnoka, valamint az ország első embere, a kommunista párt főtitkára, Leonyid Brezsnyev is.
A szovjet vezető szeptember végi látogatásáról szűkszavúan megemlékező Népszabadság tudósításában van egy figyelemreméltó részlet, ami megmutatja a rendezvényben rejlő lehetőségeket (sokszorosan) kihasználó rendszer igazi arcát: a szöveg a szovjet vezető vizitjének leírása után az Üzletkötések a világkiállításon címmel folytatódik.
The post Fehér tigris, Brezsnyev, fegyverbiznisz – épp ötven éve rendeztünk már egy Vadászati Világkiállítást first appeared on 24.hu.
