Ahogy júniusban megírtuk, idén rekord sokan, 15-en pályáztak a IX. kerületi Pinceszínház igazgatói székére. Kedden a képviselőtestület meg is választotta az új igazgatót: Sztarenki Pál (kiemelt képünkön), a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház egykori művészeti vezetője irányítja mostantól a ferencvárosi színházat. Sztarenkit annak ellenére választották meg, hogy az ellenzéki vezetésű kerület által felkért szakmai bizottság dr. Komáromi György, a Radnóti Miklós Színház korábbi gazdasági igazgatójának pályázatát támogatta. A döntésből hamar politikai perpatvar lett a kerületben: Baranyi Krisztina polgármester, aki nemmel szavazott Sztarenkire, „végtelenül elkeserítőnek” nevezte a döntést, és politikai paktumra utalgatott:
A Fidesz-DK-MSZP és két momentumos képviselő friss nagykoalíciót alkotva hagyta figyelmen kívül a magyar színházi élet krémjéből álló, 13 órás bírálat után javaslatot tévő szakmai bírálóbizottság véleményét, javaslatait. A szakmázás ugye bolsevik trükk
– írta a Facebookon, hozzátéve, hogy leszavazták a változást, így az marad a kerületben, „ami a Fidesznek kedves”. Hasonló véleményt fogalmazott meg az MKKP-s alpolgármester, Döme Zsuzsanna is, aki szerint a korábban a kulturális élet felfrissítése mellett elkötelezett ellenzéki pártok válogathattak az ötletesebbnél ötletesebb, innovatívnál innovatívabb pályázók között, ehelyett úgy döntöttek: minden jól van úgy, ahogy van.
A nyílt pályázat és a versenyzők száma iránti lelkesedés tehát keserűségbe és vádaskodásba torkollt. Hogy tisztábban lássuk, mi történt pontosan, megkerestünk több érintett képviselőt és Baranyi Krisztinát is.
Senki nem kezdett vitázni
„Polgármester asszony félreértette: a Pinceszínházban nem az marad, ami volt” – mondta a 24.hu-nak a DK-s Takács Máriusz, aki az igazgatójelölteket egyszer már külön is meghallgató Kulturális, Oktatási, Egyházügyi és Nemzetiségi Bizottság elnöke. Miután a szakértői bizottság Komáromi György pályázatát találta a legjobbnak, ez az önkormányzati bizottság szűkítette le négy jelöltre a versenyt, akik aztán a képviselői testület keddi ülésén is megjelenhettek, hogy prezentálják pályázatukat.
Takács szerint Baranyi teremtett egy olyan párhuzamot a régi és a mostani koncepció között, ami csak nagyon látszólagos módon áll meg. Nyilván vannak szerződtetett előadások és kötelezettségek, amikkel tovább kell dolgozni, de ez szerinte nem jelenti azt, hogy ne hozna semmi változást az új igazgató. Azt ő is elismeri, hogy Sztarenki pályázata inkább népszínházas vonalat visz, de úgy látja, épp ez az irány kell a kerületnek, „ami a ferencvárosiak felé néz és szól”, nem pedig a progresszívebb színházi szemlélet.
A testület előtt is elmondtam, hogy szerintem ez a koncepció szolgálja leginkább a ferencvárosiak érdekeit. Erre az égvilágon semmiféle reakció nem jött, sem a polgármester asszony, sem az alpolgármester asszony részéről. Senki nem kezdett el vitázni velem, hogy egy másik pályázat jobb, vagy hülyeséget beszélek, mert nem is ez a ferencvárosiak érdeke. Nem volt szakmai vita
– mondta Takács, aki szerint Baranyi sem nyilvánította ki előre, hogy kit szeretne az igazgatói székben látni, így ő nem is értette, miért lett ennyire feldúlt az eredménytől. Szerinte annyi történt, hogy volt négy alkalmas pályázó, akikről Szász János is elmondta a testületi gyűlésen, hogy mindegyik kiváló szakember, és ezek közül megválasztottak egyet.
Az interneten is visszanézhető testületi ülésen valóban hosszan értékelte a szakértői bizottságban részt vevő Szász János és Csáki Judit a négy jelöltet, és egyikük sem fogalmazott meg elvágólagos ítéletet. Szász egy ponton kijelentette, mind a négy pályázat izgalmas és érvényes, csak némelyik mer kockázatot vállalni, míg a másikak kevésbé. Utóbbiak közé sorolta Sztarenki pályázatát, amely szerinte „erőteljesen és teljesen valid módon vinné tovább az eddigieket, és ezzel az égvilágon semmi gond nincsen. Itt az a lényeg, hogy önök mit akarnak, tisztelt képviselőtestület. (…) Nem az volt a lényeg, hogy mi kihozzunk valakit győztesnek. Egy iszonyatosan fontos kulturális pillanat kellős közepén tetszenek lenni” – figyelmeztette a képviselőket a neves rendező, hozzátéve, hogy személy szerint ő a nagyobb művészi kockázatokat vállaló Horváth János Antal pályázatát látja a legígéretesebbnek, míg Csáki Judit inkább Komáromi Györgyét látta kiforrottabbnak.
Paktum vagy nem paktum
Takács amúgy visszautasítja, hogy paktumot kötöttek volna a Fidesszel. Szerinte semmiféle előzetes egyeztetés nem volt a frakciók között. Sőt, mint mondja, őt meg is lepte, hogy a Fidesz megszavazta Sztarenki pályázatát. Már csak azért is, mert olyan ellenzékiként elkönyvelt szakmabeliek írtak neki ajánlólevelet, mint Spiró György, Alföldi Róbert vagy épp Jordán Tamás. Takács mind a négy jelöltet el tudta volna képzelni a színház élén, és azt mondja, hogy ha Sztarenkit leszavazták volna, ő gondolkodás nélkül igent nyomott volna a második szavazási körbe szintén továbbjutó Horváth János Antalra is, és szerinte így tett volna a többi DK-s és MSZP-s is. A Horváthtal készült interjúnkat itt olvashatják:
Hasonlóan nyilatkozott az MSZP-s Torzsa Sándor is, aki a ferencvárosi Demokraták frakcióvezetője.
Nézze, én általában akkor leszek lefideszesezve a koalíciós partnereim által, ha nem nekik kedvező döntés születik a testületben
– kezdte a telefonban, majd ő is határozottan visszautasította, hogy bármiféle előzetes megállapodás lett volna. Szerinte rendre megtörténik, hogy „hozunk egy döntést, majd kiderül, hogy a polgármester asszony nem erre gondolt. Ez kicsit olyan, hogy minden egyes alkalommal meg kell fejtenünk, mire gondolt a költő” – mondta Torzsa, aki szerint Baranyi még az ülés szünetében is azt mondta a frakcióvezetőknek, hogy neki teljesen mindegy, ki lesz a Pinceszínház igazgatója, az a fontos, hogy az évad el tudjon indulni, és eredményes legyen az igazgatóválasztás. „Ezt követően kicsit furcsállom polgármester asszony reakcióit. De ehhez az ügymenethez már hozzászoktunk, lassan két éve gyakoroljuk.”
Torzsa úgy látja, az egész eljárás korrekten zajlott. Bármilyen önkormányzati intézmény élére választanak is vezetőt, mindig egy hármas rostán kell átmenni a jelölteknek:
- először egy szakmai bírálóbizottságon,
- aztán szakbizottsági meghallgatáson, ahol szakpolitikusok ülnek,
- majd a képviselőtestületen, ahol laikusabb politikusok ülnek.
Szerinte az a jó, ha a különböző szintek igyekeznek figyelembe venni a másik a döntését, és úgy véli, ez most sem történt másként.
Az tényleg vérlázító lenne, ha valaki olyat választottunk meg a Pinceszínház igazgatójának, akit teljes egészében elutált a szakmai bizottság
– mondta, hangsúlyozva, hogy ilyesmiről nem volt szó, hiszen Csáki és Szász is nyilvánvalóvá tette a testületi ülésen, hogy mindegyik koncepció érvényes a maga módján. Másrészt Sztarenki pályázata szerinte abban is unikális volt, hogy több tucat elismert színházi szakember ajánlotta őt, többek között a fent említett Alföldi, Jordán, vagy Spiró is. A szakmai bizottság által legjobbnak talált Komáromi pályázatát Torzsa azért nem tudta jó szívvel támogatni, mert szerinte nem tudott meggyőző választ adni arra a kérdésre, hogy milyen arculatot szán a Pinceszínháznak, túl azon, hogy együttműködést köt a K2-vel és az Ördögkatlannal. „Azt mondta, hogy ez az egyharmad, meg ez az egyharmad erősítené a harmadik egyharmadot, ami a Pinceszínház. Rá is kérdeztem, hogy jó, a K2-t és az Ördögkatlant ismerjük, de pontosan mi az az egyharmad, ami a Pinceszínházat jelentené. Kevésnek éreztem a válaszát.”
Mindentudó politikusok
Baranyi Krisztina csalódottsága viszont nem múlt el, továbbra is nagyon elkeserítőnek tartja, ami történt. Mint mondja, a közös választási program nagyon hangsúlyos része volt Ferencváros kulturális életének megújítása. Feltett céljuk volt, hogy a kicsit avíttas, kultúrházas hangulatot világvárosivá tegyék. Ezt a programot szerinte akkor az összes mögé beálló párt magáénak érezte, felvállalta és támogatta. Baranyi ezért is tartja nagyon fontosnak a nyílt pályáztatást. „A helyi újság főszerkesztői pozíciójára is pályázatot írtunk ki, mert hiszem azt, hogy olyan pozícióknál, ahol kifejezetten a szakmaiság fontos, ne a politikusok döntsenek arról, hogy ki a legjobb jelölt” – mondja Baranyi, aki szerint a keddi szavazás ennek a szemléletnek a kudarca. Ő úgy látja, hogy politikusok vették át a döntés jogát, ráadásul egy olyan szakértői bizottságtól, amely nem vádolható egyoldalúsággal, hiszen a minisztérium delegáltjai ugyanúgy benne voltak, mint a liberális szakma képviselői. Szerinte ez a pályázat hatalmas lehetőség volt Ferencvárosnak, amivel egyrészt a választási programjukban szereplő kulturális megújulást szolgálhatták volna, másrészt fel tudták volna tenni Budapest színházi térképére „a mi kis önkormányzati színházunkat”.
Baranyi továbbra is úgy véli, hogy az MSZP-DK és a Fidesz előzetesen megállapodott Sztarenki személyében. Mikor rákérdeztünk, hogy ezt tudja-e, vagy csak a szavazás eredményéből következteti ki, azt felelte, hogy ez nem sejtésen, hanem tudáson alapszik.
A polgármester azt is mondta, hogy nem vonja kétségbe Sztarenki Pál tehetségét, vagy általában vett alkalmasságát a színházigazgatói posztra, ideológiai problémája pedig végképp nincs a Pinceszínház új igazgatójával, de azt szerette volna elérni, hogy itt a szakma véleménye érvényesüljön egy speciális, az ő tudásukat igénylő döntésben.
„Nem akarom azt mondani, hogy a Sztarenki pályázata nem volt valid, vagy nem hasznosítható. Csak az a lényeg, hogy azok az emberek, akik ehhez valójában értenek, nagyon nagy többséggel letették a voksukat egy pályázat mellett. Én nem veszem magamnak a bátorságot, hogy a színházi szakma krémjének a véleményét politikusként felülbíráljam” – mondta Baranyi, aki azt mondta, hogy természetesen támogatja innentől Sztarenki munkáját, de azért ismét tett egy-két kritikus megjegyzést arra, hogy az izgalmas újdonságok helyett majd „színházi beszélgetések, vígopera és Moliére-előadások” lesznek a színpadon.
A Pinceszínháznál az is fontos szempont volt, hogy növeljék a jegyárbevételt, ugyanis eddig a 90-100 milliós költségvetésnek még az öt százalékát sem sikerült soha visszahozni. Baranyi azt mondja, épp a politikamentesség szándéka vezette arra, hogy nem nyilvánított előre véleményt egyetlen pályázóról sem, nem találkozott velük, és nem ült be a bizottsági meghallgatásokra sem. És azt sem tagadja, hogy valóban az volt számára a fő prioritás, hogy érvényes legyen a szavazás, mert fennállt a veszélye, hogy nem lesz szavazattöbbség. Ezért kérte a képviselőket, hogy két körben szavazzanak, mert így látta biztosítottnak, hogy a költségvetésben a Pinceszínházra elkülönített közpénz ne menjen pocsékba. Hiszen ha most nem tudtak volna igazgatót választani, akkor ez a színházi évad szerinte mehetett volna szerinte a kukába.
Az viszont tényleg elszomorít, hogy nagyon sokszor elhangzott: nem lehet politikai, haveri szempontok alapján pozíciókba embereket kinevezni, csak szaktudás és tapasztalat alapján. Amikor a gyakorlatban kéne ezt bizonyítani, akkor a szakmai bizottság véleményét nem, vagy nem kellő súllyal veszik figyelembe. Majd elmondják, hogy ez ettől függetlenül egy demokratikus döntéshozatal volt. Ez részben így van, de akkor minek hívunk össze szakmai bizottságot, miért kérdezzük meg a szakma véleményét, miért töltünk vele időt, miért költünk rá pénzt, miért játsszuk el a színjátékokat? Miért nem döntünk inkább mi magunk mindenről, hiszen mindentudóak a politikusok ezek szerint.
The post Mi ez a balhé a Pinceszínház igazgatóválasztása körül? first appeared on 24.hu.
