10.9 C
Budapest
March 28, 2024
2020 – 2024 © MO.CO.HU Magyarország Hírek, Hungary News
Image default
építészettörténetfoerk ernőismeretlen budapestKultúralajta bélaleitersdorfer bélalipótvárosMAGYARORSZÁGmarkó utcaschőmer ferenczsinagóga

A Nagykörút közelében állhatott volna a világ legnagyobb zsinagógája

A Markó utca mentén ma egymást érik a fővárosi, országos szinten is fontos épületek: az Alkotmányvédelmi Hivatal, a Székesfőváros Elektromos Műveinek egykori alállomása és bérháza, a Magyar Pénzjegynyomda, a Magyar Királyi Igazságügy-minisztérium otthonaként született három óriás (ma a Pesti Központi Kerületi Bíróság, a Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria otthona), továbbá az Országos Mentőszolgálat (eredetileg a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület) központja.

De természetesen alakulhatott volna minden másként is: a Pesti Izraelita Hitközség 1889 tavaszán egy belvárosi telek átengedését kérte a Székesfővárostól, azért, hogy azon iskolát építhessen. Az októberre a belügyminiszter asztaláig jutott kérés végül célt ért, így a Pesti Központi Kerületi Bíróság mai telkének egy részét ingyenesen felajánlották a közösségnek, ami egyáltalán nem sietett ennek elfogadásával, hiszen a szükséges iratokat csak két évvel később, 1891-ben juttatta el a hatóságokhoz.

Tervpályázatot végül nem írtak ki a területre, mivel rövidesen minden gyökeresen megváltozott: 1893 áprilisában a zsidó közösség már úgy gondolta, hogy az átadott két szomszédos földdarabon inkább zsinagógát kellene építeni, hiszen a város két nagy imaháza, a Dohány, illetve a Rumbach Sebestyén utcai egyszerűen nem képes arra, hogy a nagy ünnepeken befogadja az érkező tömeget, sokan tehát az apró, szegényesebb, sőt, sokszor közegészségügyi kérdéseket is felvető „pótimaházakba” szorultak.

Ehhez azonban nem csak a két, már birtokukban lévő telekre, hanem az egész tömbre szükségük volt, hiszen a magukat zsidónak vallók száma gyorsan nőtt, a meglévő két nagy zsinagóga pedig nem volt elég monumentális ahhoz, hogy a hitközség úgy érezze: egyenjogúak a többi vallással, amelyek a templomaikat nem lakóházak közé szorítják, hanem szabad tereken építhetik meg.

A főváros ennek a kérésnek is zöld utat engedett: 1894 végén már a Pesti Izraelita Hitközség rendelkezett a hat telek felett, cserébe vállalnia kellett, hogy azok átadása után három éven belül megépíti a már említett iskoláját (ez 1896 nyarára el is készült a Wesselényi és Kertész utca sarkán), a szerződések aláírásától számított nyolc éven belül pedig az óriási templomot is átadja. A hitközség malmai azonban lassan őröltek: a tervpályázat leírása végül csak 1898 februárjában jelent meg az Egyenlőség című lapban: az elvárt stílust, illetve a pontos méreteket nem rögzítették, azt azonban kikötötték, hogy 3600 embernek kell benne ülőhelyhez jutnia, építési költsége pedig nem haladhatja meg az egymillió forintot. Ezzel a mérettel a zsinagóga akkor a világ legnagyobb imaháza lehetett volna.

A beérkezett huszonhárom tervcsomag egy része ennél csak drágábban lett volna kivitelezhető – köztük az első díjjal kitüntetett Foerk Ernő (1868-1934) és Schömer Ferenc (1859-1925) háromezernyolcszáz ülőhelynek teret adó munkája is, aminek

egyedül 30 méter átmérőjű, 40 méter magasra törő belső kupolája, valamint azt harminc méterrel túlnövő külső héja hatmillió forintot húzott volna ki a hitközség zsebéből.

A főhomlokzat felől mindössze 15-15, az oldalhomlokzatok felől pedig 25-25 méteres oldalszárnnyal keretezett díszes kupoláról az első pillanatban nyilvánvalóvá vált, hogy sosem készülhet el, a tervzsűri azonban el volt ragadtatva az épület megoldásaitól, illetve a gazdag díszítéstől, így a győzelemre a többi tervnek nem is volt esélye.

A néhány száz méterre ekkor lassan már megszülető Országház (Steindl Imre, 1885-1904) néhány megoldását átemelő – a harmincéves Foerk ekkor Steindl tanársegédje, illetve munkatársa is volt –, Alef jeligéjű terve mellett a zsűri Bálint Zoltán (1871-1939) és Jámbor Lajos (1869-1955) Mózes (II. díj), illetve az akkor még Leitersdorfer néven működő Lajta Béla (1873-1920) Rajzolt hexagramm 5659 címet viselő tervét (III. díj) emelte ki, további hat munka, köztük Márkus Géza (1871-1912), illetve a Szépművészeti Múzeumot is megálmodó Schickedanz Albert (1846-1915) és Herzog Fülöp Ferenc (1860-1925) műve pedig dicséretben részesült.

A Pesti Zsidó Hitközség a három győztes, illetve a díjazottak részvételével egy második pályázatot is kiírt, aminek eredménye 1899 telére már ismertté vált: a hat építész nyolc terve versengett egymással, de a bírálóbizottság szerint ezek egyike sem volt megvalósítható, főként azért, mert túllépték a költséghatárokat.

Győztest végül nem hirdettek, az Egyenlőség című lap újságírója azonban úgy értesült, hogy a Bálint-Jámbor páros munkája némi módosítással akár megépíthető is lett volna, így az immár Schömer nélkül, egyedül dolgozó – a magas kupoláról is lemondó – Foerk helyett ők jutottak volna a megrendeléshez.

A pályázat eredményét látva ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a főváros által kitűzött határidő tarthatatlan, így a hitközség annak 1906 márciusáig való meghosszabbítását kérte. Ezt meg is kapta, az ügyet azonban még ez az óriási könnyítés sem lökte előre.

Gábor Eszter A lipótvárosi zsinagóga pályázata című tanulmánya szerint a fennmaradt hitközségi jegyzőkönyvek végül két, a kijelölt határokon belül maradó terv is született: a Bálint-Jámbor páros 950 ezer, az akkorra befutott zsinagógaépítő, többek közt a szegedi, a Páva utcai, illetve a Dózsa György úti zsinagógát is jegyző Baumhorn Lipót (1860-1932) 750 ezer forintos kereten belül maradt, kérdés azonban, hogy végül melyikük győzött.

A hitközség nyolc évvel az első pályázat kiírása után végül dönteni tudott, a főváros által kijelölt határidő azonban újra vészes közelségbe került, így újabb haladékot kértek. Ennek azonban nem igazán volt értelme, hiszen a vezetők lassan felismerték:

nincs elegendő pénzük az építésre, a fenntartási költségek pedig olyan magasak lesznek, hogy karbantartani sem tudják majd az óriást, ami egyébként is csak a legnagyobb ünnepeken telne meg emberekkel.

Az első tervpályázat kiírása óta a pesti oldalon számos kisebb-nagyobb imaház jött létre, sőt, rövidesen újabb épületek emelkednek majd ki a földből, így az álom lassan szertefoszlott, az óriástelket pedig elcserélték a Dohány utcai zsinagóga melletti szomszédos földdarabra, ahol 1929-1931 között megszületett a Hősök Temploma. Ennek tervpályázati eredményeit korábban hosszú cikkben mutattuk be.

Az újra a főváros tulajdonába jutott telek nem maradt sokáig üres: 1912-1913-ban, Jablonszky Ferenc (1864-1945) tervei szerint megszületett az eredetileg a Budapesti Központi Királyi Járásbíróság otthonának szánt, oromzatán ma is az angyalos címert viselő épület, ami ma az intézmény utódjának, a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak ad otthont:

Óriászsinagóga pedig azóta sem épült a fővárosban, a lipótvárosi tervek feladása után azonban rövid időre felmerült egy hasonló, bár méretét tekintve jóval kisebb terv: a Széll Kálmán tér feletti, ma az éppen megújuló Postapalota által elfoglalt területen 1914-ben a Kazinczy utcai imaházat is tervező Löffler-testvérek, Samu Sándor (1877-1962) és Béla (1880-1935 után) rajzai nyomán egy ezernégyszáz főt befogadó zsinagóga építését kezdték volna meg. Az elkpézelést végül az első világháború söpörte el.

Kapcsolódó
Buda legnagyobb zsinagógája is tornyosulhatna a Széll Kálmán tér felett

Az üres telket egy évtizeddel később végül a várszerű Postapalota foglalta el, és immár kilencven éve uralja a tér képét.

The post A Nagykörút közelében állhatott volna a világ legnagyobb zsinagógája first appeared on 24.hu.

Related posts

Égő lakásból mentették ki az alvó férfit Pesten

MO.CO.HU

Távozik az izlandi kormány, marad az izlandi kormány

MO.CO.HU

Késelésben megsérült az Arsenal kölcsönadott focistája is

MO.CO.HU

DMCA.com Protection Status


Pin It on Pinterest

Share This