Több cikkben foglalkozott már a Szabad Európa a magyar sajtó kormányközeli felével, kiemelten a közmédiával, és mindezek szerkesztési gyakorlatával. Most azonban az utánpótlásképzésre helyezte a médium a hangsúlyt. A 2019-ben, állami milliárdokból indult újságíróképzés diákjaival beszélgetett el a lap munkatársa, ebből állt össze valamiféle nagy kép.
Előzményként leírja a cikk, hogy még 2019-ben jelentette be Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, hogy az irodalmon túl más területeken is szükség van továbbképzésekre. Toót-Holló Tamás, a Magyar Nemzet mostani főszerkesztője pedig arról beszélt korábban, hogy nincsenek szerkesztőségi munkára érett fiatalok, ezért képezni kell őket. Ígért angolos képzést, másodéves korra gyakornok helyeket, bérminimumot a gyakornoki időszakra.
Poroszos módszer, zsíros ösztöndíj
Aztán a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft. berkein belül zajló képzésről nem is esett igazán szó. Azonban az zajlott, és a diákokkal való beszélgetésből az rajzolódott ki, hogy a kormánypárti sajtónak képeznek utánpótlást, meglehetősen poroszos stílusban, de legalább jó a pénz.
Mindenesetre Gáspár Kinga tanulmányi igazgató e-mailben figyelmeztette a volt vagy jelenlegi tanulóikat, hogy nem nyilatkozhatnak a képzésről. Így kb. hatan vállalták csak név nélkül, hogy beszélnek róla (Gáspár maga szintén nem reagált).
A 2018-21 között 2 milliárd forintnyi támogatást kapott intézmény több multimédiás tantermet, tévé- és rádióstúdiót is felépített, no meg havi nettó 200 ezer forint ösztöndíjat adott tanulóinak. A megszólaló diákok közül sokan ezt nevezték az igazi motivációnak. Nem volt elvárás a felvételinél, hogy valaki kormánybarát legyen, de annyira nyilvánvaló volt az álláshirdetésben már, hogy kiket keresnek, hogy minden jelentkező tudta, mire vállalkozik.
Kusza tanterv
Volt némi szervezetlenség az oktatásban a megszólalók szerint, de nem a járvány miatt: nem tudták sokáig, mennyi ideig tart a képzés. Nem tudták azt sem, mi a tanterv, mik az elvárások, akkreditált-e a képzés, milyen papírt ad (most már világosabb ez. egy féléves alapképzés után lehet szakosodni online, rádiós, televíziós és magazin újságírásra, sportújságírásra, operatőrnek, vágónak. Eleinte azt ígérték, a tanulmányi rend megengedi, hogy munka mellett lehessen végezni a képzést, de később erre már nem volt lehetőség. Jó példa, hogy a házi feladatok sem voltak egyértelműek, olykor mást adott ki a tanár, és mást Gáspár. A tanárokról az egyik diák így nyilatkozott:
Nagyon kemények, időnként már-már abuzívak a tanáraink. Olyan elvárások vannak, hogy kezdőként arra legyek képes, amire ő több évtized után.
A poroszos tanítás, az alá-fölérendeltség éreztetése állandó volt, miközben a szakma alapjai kimaradtak. Az egyik megszólaló szerint
Nem mondták el, mi az a riport vagy az oknyomozás. Újságíróetikáról egyáltalán nem volt szó, a közszolgálatiságról is csak annyi, hogy mi a különbség a kereskedelmi és a közszolgálati média között. De azt egyáltalán nem hangsúlyozták, hogy kiegyensúlyozottnak kellene lenni, vagy minden oldalt bemutatni.
Politikai elvárások?
Nincs szabadon gondolkodás, általában megkapták, mit, miből és hogyan kell összerakniuk. Visszajelzéseket, értékelést is alig kaptak a tanároktól, de volt pozitív kivétel is, tanár, aki korrektül értékelt. Politikai elvárások nincsenek, bár mindenki tudja, hol tanul. Biztattak egyeseket arra is, hogy mondják el a saját véleményüket, de a legtöbben óvatosak ezzel. Az egyik diák szerint finom kritikákat olykor be tudnak tenni az anyagokba, még nem szóltak nekik ilyenek miatt.
Egy másik diák viszont arról beszélt, igenis van propaganda, egyszer Szijjártó Péter külügyminiszterről kellett pozitívat írni, máskor Fekete-Győr András Momentum-elnökről „minél durvább dolgokat”. Hozzátette:
De ha nagyon durván propaganda dolgokat kell írni, ahhoz már nem szívesen adjuk a nevünket.
Az egyik tanuló azt állította, a Szájer-botrány másnapján kiderült, hogy az előző nap legnagyobb híre a Ferencváros-Barcelona Bajnokok Ligája focimeccs volt. Közölték velük azt is, független újságírás nem létezik, „minden ideológiának van alárendelve”. Mindenesetre sokuk már csak a zsíros ösztöndíjért csinálja a képzést, állításuk szerint felszedtek ugyan némi hasznos tudást, de ennyi idő alatt többet is lehetett volna megtanulni. Az pedig egyértelmű, hogy a választások előtt utánpótlást képeznek a közmédiának és a kormányközeli médiának. Ahogy az egyik hallgató fogalmazott:
ez nem újságíró-képzés, ez propagandista képzés.
(Kiemelt képünk illusztráció. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter sajtótájékoztatót tart a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) új tehetséggondozó programja, a Ludovika Collegium indulásáról a Ludovika Zrínyi termében 2020. október 15-én.)
The post „Ez nem újságíró-képzés, ez propagandista képzés” first appeared on 24.hu.
