Ellen, csak így: Ellen
Ellen DeGenerest a tipikus amerikai háztartásban csak a keresztnevén emlegetik, mint afféle távoli, közkedvelt rokont, akivel minden találkozás jó buli, hiszen sosem fogy ki a poénból és a támogatásból, és minthogy nem veszi magát sem túl komolyan, ő maga is épp annyira lehet vicceinek tárgya, mint bárki más. Ellen azonban rövidesen nem jön el többé a családi banzájokra: DeGeneres szerdán a Hollywood Reporternek nyilatkozva bejelentette, műsorából, a The Ellen DeGeneres Show-ból a 2022-ben adásba kerülő 19. évad lesz az utolsó.
Pedig Ellen mára olyan sarokköve lett az amerikai kultúrának, amiről sokan azt hitték, sosem ér véget. DeGeneres átlagos amerikai kertvárosi család gyermekeként nevelkedett, állatorvos szeretett volna lenni, de nem bízott képességeiben eléggé ahhoz, hogy jelentkezzen is a szakra, és azt az egyetemet is félbehagyta hamar, ahová mégis jelentkezett. Különféle alkalmi munkákból élt, míg meg nem találta azt a karrierirányt, amiért lelkesedni tudott, és amihez tehetsége is volt: stand-up komikusként kezdett fellépni, hamarosan ő lett egy New Orleans-i stand-up klub házigazda-komikusa, néhány évvel később pedig már országszerte voltak fellépései, 1984-re pedig a Showtime megválasztotta Amerika legviccesebb emberének. Kisebb filmszerepek jöttek, aztán a megtalált otthon: a tévé, ahol eleinte vígjáték-sorozatokban tűnt fel, majd saját show-t kapott Ellen címmel. A szitkom óriási siker lett, ezt a sikert pedig egyenesen az egekbe lőtte, amikor DeGeneres ’97-ben a sorozata karaktereként és Oprah Winfrey talk show-jában civilben is nyilvánosan előbújt leszbikusként.
Sajnos azonban nagyjából ez is volt a sorozat sikerének csúcspontja, és a szitkomot ötödik évadjával elkaszálták – utat adva cserébe az Ellen Show címen futó, az előzőhöz hasonló szerkesztett szitkomnak, ami azonban tizenhárom epizód után kukába került, minthogy a nézők nem haraptak rá. Az Ellen Show után két évvel, 2003-ban azonban megérkezett az Ellen DeGeneres Show, az a műsor, amivel Ellen bebetonozta magát az amerikai popkultúrába – és az amerikai szívekbe. A talk show már első évadjával meggyőzte a nézőket, magasan meghaladva egy sor hasonló, Ellen műsorával egy időben indult beszélgetős műsor nézettségét, és a szakma is szerette, amit látott, olyannyira, hogy már az első évad tizenegy Emmy-jelölést kapott, amiből négyet díjra is váltott.
DeGeneres mint talk show házigazda márkája a humor mellett elsősorban a kedvesség lett: pozitivitás, a nehéz témák finom feloldása a katarzisban, a klasszikus sztárinterjúk mellett inspiráló átlagemberek és történetek, kis vállalkozások és különösen okos gyerekek bemutatása, az emberközeliség és barátságosság a rideg profizmus helyett, a gyerek- és családbarát, napközbeni jelleg. Oprah Winfrey inspirációs napközbeni talk show-inak egyfajta örököseként Ellen a megátalkodott pozitivitásról és örömelvű életigenlésről lett híres, valamint arról, hogy hogy táncol és ökörködik a közönséggel akkor is, amikor a kamerák nem forognak. Vendégeivel jótékonykodik és ajándékokkal halmozza el őket, játékosságát gyakori gyerekszereplőkkel tartja frissen, nem fél csúfat vagy hülyét csinálni magából, bevállal minden őrültséget, és a legextrémebb körülményekre is kitalál csapatával valami megoldást. Így esett meg, hogy amikor a show egyik forgatásán megsérült, és kórházi ágynyugalomra ítélték orvosai, akkor a kórházi ágyból vezette le a műsor következő epizódját, vendégei is kórházi ágyon üldögélve beszélgettek vele, tavaly pedig, a koronavírus-járvány kitörésekor rövid adásszünet után DeGeneres nappalijába költöztek a felvételek, meglehetősen filtermentesen, pizsamás-mackónadrágos jelleggel.
Mégsem olyan kedves?
Az Ellen DeGeneres, A Kedves Ember imidzset maga Ellen kezdte el lebontani, lassanként belefáradva ebbe a karakterbe: először, hosszas vívódás után elhagyta műsorából a táncikálást, majd egyre több alkalmat ragadott meg arra, hogy bontogassa kicsit a tökéletes kedvességnek ezt a falát. A New York Times egy 2018-as portrécikke aztán alaposan megsegítette a piedesztálról való leszállásban. Az összeállítást annak apropóján készítette a lap, hogy DeGeneres épp akkor volt tárgyalásban arról, hogy hogyan alakuljon az Ellen DeGeneres Show sorsa. (Ma már, épp DeGeneres szerdai bejelentése nyomán tudjuk, hogy a műsorvezető már ekkor is a befejezést forszírozta, ám a csatorna meggyőzte, hogy adjon még néhány évet a show-nak.) A New York Timesban Ellen arról beszélt, hogy ez a kényszerű cukiság – aminek ma már neve is van a mentális egészségügyi szakzsargonban: mérgező pozitivitás – édesapjától indul, aki egyszerűen nem volt hajlandó semmilyen kellemetlen információt beengedni, erre az alapra pedig egész szórakoztatóipari gépezet építette rá az a képet, ami Ellennel kapcsolatban elterjedt. A New York Times cikke csaknem egybeesett egy Netflix stand-up, a Relatable megjelenésével, melyben DeGeneres visszatért a gyökereihez komikusként, és amelyben felvillantott abból valamit, hogy milyen az örök cukiság skatulyájában élni, és hogy valójában mi is vele a helyzet.
A Times-cikk előrevetíti azt is, amit Ellen megnevezett a show befejezésének indokául: a kihívás nélküli rutint. A cikk szerzője, Jason Zinoman jelen volt a show forgatásán, és ennek kapcsán fogalmazta meg a ma már jóslatnak is beillő megállapítását.
DeGeneres láthatólag jól érzi magát, de az energiaszintje stabil marad. Nem tűnik úgy, mint akit nem érdekel, amit csinál, mint aki nyugdíjba akar vonulni, de nem is látszik úgy, mintha bármiféle kihívás elé lenne állítva
– írja a cikk DeGeneresről, aki bejelentésében arról beszélt, hogy a kihívások hiánya miatt hagyja abba. Már akkor is szóba került az, hogy DeGeneres a valóságban nem pont olyan kedves mindenkivel, mint ahogy azt műsorvezetői karaktere sugallja, ám akkor egy az egyben hazugságnak nevezte az erről szóló vádakat, hangsúlyozva, hogy a családias munkakörnyezet a kezdetektől olyan alapvetés volt, amiből nem engedett.
Sokan azonban biztosra veszik, hogy az Ellen DeGeneres Show végét az a viszonylag kis hangerőt kapott botrány okozta, amely tavaly nyáron a BuzzFeed néhány cikke nyomán lángolt fel. A BuzzFeed Ellen show-jának néhány jelenlegi és egykori dolgozóját szólaltatta meg, akik anonimitást kérve toxikus munkakörnyezetként beszéltek a műsorról, ahol szexuális zaklatás és bullying, mikroagressziók és rasszista megjegyzések tombolnak, és ahonnan azonnal kirúgnak bárkit, aki hosszabb betegszabadságra megy, vagy bármilyen módon felemeli a hangját a munkahelyi kultúra hibáival kapcsolatban. Az is dühödt cikkek sorát hívta életre, hogy a műsor menedzsmentje a Covid-járvány kezdetekor „elfelejtette” közölni a dolgozókkal, hogy kapnak-e majd fizetést a kiesett időre. Egyébként, mint utólag kiderült, kaptak.
A BuzzFeed cikkének megszólalói a vezető producereket említették ugyan, mint a sztorik főgonoszait, de a téma egyből és levakarhatatlanul DeGenereshez tapadt – mintha ő lenne agresszív, rasszista és elviselhetetlen, mondván, neki, mint házigazdának, tudnia kellene, mi folyik a háttérben. DeGeneres ugyanakkor elmondása szerint a sajtóból értesült minderről, és sokkolták a történtek, bocsánatot kért minden dolgozójától, és az ügyben vizsgálat indított, a show három vezető producerét ki is rúgták a műsorból. Ám nagyon úgy tűnik, hogy a stigma már DeGeneresen marad, és a show befejezésének hírére is az volt az első alapreakció a médiában, hogy az ok minden bizonnyal a botrány – még ha Ellen hangsúlyozta is, hogy ha a botrány miatt hagyná abba, akkor azt már az idei évadnál megtette volna, nemes egyszerűséggel nem indítva el azt. De megtette, a nyitómonológban szóba hozva a nyári cikkek vádjait, aztán pedig vezetve tovább a műsort a megszokott derűs mederben.
Jelenleg leginkább azt látni, hogy az internet, ez a soha nem felejtő szörnyeteg, mániákusan gyűjti annak bizonyítékait, hogy Amerika jó fej nagynénije valójában nem is jó fej. Ennek részeként elővették azt a 2019-es esetet, amikor DeGeneres Kevin Hart mellé állt, akit épp kirúgtak az Oscar házigazdai posztjáról, mert találtak tőle néhány régi, homofób megnyilvánulást. DeGeneres azonban, annak ellenére, hogy leszbikusként ő is megsértődhetett volna Hart viccein, a második esélyek fontosságáról beszélt és kérte az Akadémiát, hogy adják vissza Hartnak a műsorvezetést, ám törekvése visszaütött: egyesek szerint Hart vicceit nem lehet megbocsátani, Ellen pedig maga is megsértett embereket azzal, hogy ezt megtette.
Nem sokkal később azon borult ki az internet népe, hogy DeGenerest lefotózták, amint láthatóan remekül érzi magát az egykori elnök, George W. Bush társaságában – aki annak idején betiltotta az azonos neműek házasságát. Ellen ezt azzal indokolta, hogy ő és Bush barátok, mint ahogy számos olyan barátja van, akivel nem értenek egyet a világ összes kérdésében – ám ez a próbálkozása a kedélyek lecsillapítására ismét süket fülekre talált. Újabb néhány héttel később egy Dakota Johnson-interjú után lángolt fel az „Ellen DeGeneres, A Szörny”-téma: műsorában szóba hozta, hogy Johnson nem hívta meg a szülinapi bulijára, mire az Ötvenárnyalat-filmek színésznője közölte, hogy ez nem igaz, és keményen beleállt a kedélyes heherészésnek indult ellenkezésbe – butácskán hangzik? Naná. Ezen pörgött napokig a net, mint DeGeneres agresszori énjének ékes bizonyítékaként. Szintén naná.
Nem sokkal később egy komikus poszt-folyamot indított a Twitteren, melyben arra kérte az embereket, meséljék el azokat az eseteket, amikor Ellen gonosz volt velük. Mindezek után jött az említett Covid-leállás körüli botrány, majd a nyári BuzzFeed cikkek. Mintha az internet eltökélte volna, hogy ledönti az Ellen DeGerenes idolt – ami, persze, abszolút lehet jogos törekvés, de sikeresnek jelenleg aligha látszik. Ellen a talk show befejezésének bejelentésekor sietett hangsúlyozni: csak ennek a műsornak lesz vége, Ellen mint tévés személyiség, mint márka, bizony, nem megy sehova. DeGeneres továbbra is szerepel majd az amerikai Álarcos énekesben, műsoron marad az Ellen show-jának játékos szegmenseiból kinőtt vetélkedő, a Game of Games, és az HBO-n futó Ellen’s Next Great Designer is. Emellett az Ellen Digital Ventures nevű cége több mint hatvan sorozatot tervez bemutatni, producerként dokumentumfilmeket és egyéb műsorokat gyárt a Discoverynek. Emellett DeGeneres a Hollywood Reporternek nyilatkozva hangsúlyozta: reméli, hogy újra megtalálják színészi feladatok is.
Nem tűnik tehát úgy, hogy DeGeneres bűnbánatos remetelétet tervezne – kérdés, hogy az internetes emlékezetbizottság nem söpri-e el.
The post Amerika jó fej nagynénijét mindenképp gonoszságon akarjuk kapni first appeared on 24.hu.
