Nincs másfél hónapja, hogy a DJI piacra dobta a szimplán csak FPV-re keresztelt drónját, máris itt a legújabb quadkopterük, a lakossági kategória komolyabb szintjét képviselő Air 2S, ami a tavaly télen debütált Mini 2-höz hasonlóan elhagyta a Mavic márkanevet. Az ugyanakkor egyáltalán véletlen, hogy az új eszköz nem kapta meg az Air 3 nevet, hiszen az április 15-én bejelentett gép inkább nevezhető komolyabb ráncfelvarrásnak, mintsem olyan előrelépésnek, ami indokolttá tenné a számbeli ugrást. A drón elsősorban a kamerát, a kommunikációt és a szoftveres képességeit illetően fejlődött, illetve az ára ugrott meg kissé a korábbi modellhez képest.
DJI Air 2S
Külsőre az Air 2S nem nagyon különbözik a tavalyi Mavic Air 2-től, a legnagyobb eltérés a gép orránál érhető tetten: szakavatott szemek azonnal kiszúrják, hogy amíg az előző modell itt csak előre figyelő szenzorokkal rendelkezett, addig az új szerkezet már négy „szemet” kapott, amiből kettő – ebben a kategóriában újdonságként – felfelé is figyeli a környezetét akadályelkerülés közben. Ezen a téren a drón majdnem a Mavic 2 Próval van egy szinten, azzal a különbséggel, hogy az a típus felfelé nem, hanem jobbra és balra tudta észlelni a túl közel kerülő akadályokat. Az új gép mellett szól továbbá, hogy itt már az APAS 4.0 dolgozik, a DJI eddigi legfejlettebb objektumelkerülő szoftvere, ami minden korábbinál szűkebb helyeken, akár fák között is képes közbeavatkozás nélkül elnavigálni a drónt, ha bekapcsoljuk az automatikus követés funkciót.
Méretre ezúttal is egy abszúlt kompakt eszközt kapunk, ami a karjait behajtva mindössze 180 mm hosszú, 97 mm széles és 80 mm magas, így könnyedén hordozható, és a súlya sem vészes, akkumulátorral együtt 595 gramm. A gép tetejébe bepattintható telep 3500 milliamperórás, és papíron 31 percnyi repülési időt biztosít, optimális körülmények között. Ez amúgy egyátalán nem áll távol a valóságtól, ugyanis az elmúlt napok ideálisnak még jóindulattal sem nevezhető, szelesebb időjárása közepette is sikerült 27 percig a levegőben tartanunk az Air 2S-t.
A reptetéshez ezúttal is szükséges egy DJI Fly alkalmazással felvértezett okostelefon, és talán már mondani sem kell, hogy a gép kezelése gyerekjáték, az is simán boldogul vele, aki még életében nem drónozott, a biztonságos reptetést pedig az is nagyban segíti, hogy a gép mellé járó kontroller azonnal éktelen visításba kezd, ha valamihez túl közel merészkedünk. Ez persze főleg Normal és Cine módban igaz, a Sport fokozatot bekapcsolva, amikor közel 70 km/h-val lehet száguldani, az alul, felül hátul és elöl elhelyezett érzékelők nem segítenek abban, hogy elkerüljünk egy ütközést.
Az Air 2S egyik nagy előnye, hogy amíg a Mavic Air 2 és a Mavic 2 Pro még az OcuSync 2 kommunikációs technológiát használták, addig itt már az FPV-nél is használt O3-at (OcuSync 3) kapjuk, és a két említett modellel ellentétben itt már nem kettő, hanem négy antenna dolgozik, ami elméletben lehetővé teszi, hogy akár 12 km távolságból gond nélkül 1080p felbontású stream érkezzen vissza a távirányítóra rögzített okostelefonra. Ezt a határt a gyakorlatban ugyan csak kevesen fogják feszegetni, viszont a továbbfejlesztett kommunikáció előnye nem csupán a hatótáv: minden korábbinál stabilabb a kapcsolat gép és a kontroller között, és a mindenféle jelektől zsúfolt városi környezetben sem kell aggódni amiatt, hogy elvesztjük az irányítást a drón felett, továbbá a visszaközvetített kép akadozása miatt sem kell aggódni.
Még jobb kamera, még ügyesebb szoftver
Az Air 2S ugyanakkor nemcsak a kommunikáció terén fejlődött az elődjéhez képest, de a gép orrában lévő, a háromtengelyes stabilizátoron csücsülő kamera tekintetében is a Mavic 2 Pro nyomában jár. A 1/2 hüvelykes helyett ezúttal már 1 hüvelykes, 20 megapixeles CMOS szenzort kapunk, 22 milliméteres széleslátószögű lencsével, amivel maximum 5472 x 3648 (3:2) vagy 5472 x 3078 (16:9) pixeles fotók, illetve 5,4K felbontású (5472 × 3078 pixel) videók készíthetők 30 képkocka per másodperc képfrissítéssel. Emellett persze adott a 4K/60 fps és az 1080p/120 fps is.
Ezzel a kamerával már amatőrök is remek légi felvételeket készíthetnek (legyen szó fotóról van videóról), a tapasztaltabb felhasználók számára pedig adott a Pro mód, aminek hála részletes, szépen szerkeszthető .RAW formátumú képek és 10 bites D-log videók is rögzíthetők. A drónnak szerencsére van saját tárhelye, összesen 8 GB, tehát akkor sincs baj, ha elfelejtünk magunkkal SD-kártyát vinni reptetéskor, de hosszabb és jó minőségű videók rögzítéséhez persze nem árt, ha van egy nagyobb kapacitású tárolónk, amit bármikor a gép oldalába dughatunk.
Lévén ez jóval komolyabb gép, mint mondjuk a Mini 2, így szoftveres trükkből is jóval többet kapunk, mint a DJI belépő szintű drónja esetében. Az egyik legnagyobb újdonság a MasterShots névre keresztelt lehetőség, aminél az általunk kijelölt témáról a gép automatikusan elkészíti a felvételt az előre kiválasztott sablon (Proximity/Portrait/Landscape) alapján, amit aztán pillanatok alatt meg lehet szerkeszteni az alkalmazásban, akár zene és felirat hozzáadásával.
Emellett adott még a Spotlight 2.0, a FocusTrack 4.0, és a POI 3.0 is. A Spotlight esetében szintén kijelölhető a téma, a kamera automatikusan erre fókuszál, a pilótának pedig csak a drón irányítására kell koncentrálnia. Ennél valamivel szofisztikáltabb a továbbfejlesztett FocusTrack, aminél a drón nemcsak a középpontban tartja a kijelölt témát (ami lehet akár egy mozgó ember vagy jármű is), de biztonságos távolságból magától követi a célpontot, ráadásul az ilyenkor aktív akadálykerülés miatt amiatt sem kell aggódnia, hogy a gép „kezét elengedve” önhibájából nekimegy valaminek. A Point of Interest pedig lényegében ennek a tovább fejlesztett verziója, mikor a gép a kijelölt témát egy megadott sugarú körben videózza le – magas helyeken, kilátókban, túrák alkalmával egészen lenyügöző felvételek készíthetők ezen funkció segítségével.
Több, mint hobbidrón
Aki még csak ismerkedik a drónozással, annak még mindig a Mini 2 a legjobb ajánlat a DJI-tól, de aki többre vágyik a könnyed reptetésnél, szeretne tényleg minőségi felvételeket készíteni, vágyik az automata trükkökre és az ütközésvédelemra, annak az új Air 2S már testhezállóbb vétel lehet. A Mavic Air 2-ről viszont nem feltétlenül éri meg váltani, már csak azért sem, mert az új kamerának és a továbbfejlesztett kommunikációnak megvan az ára: az alapcsomag 389 900 forintba kerül, ami bizony majdnem 100 ezerrel több, mint a tavalyi modell.
Érdemes továbbá tudni, hogy az Air 2S-ből is létezik Fly More Combo csomag, aminek az ára 499 900 forint, és ezért cserébe jár egy kifejezetten praktikus hordtáska, összesen három akkumulátor, olyan kiegészítők a töltőhöz, amivel ezek egymás után automatikusan tölthetők, továbbá a pakk része négy extra lencseszűrő is, amik a kamera elejére pattinthatók fel.
Nem szabad továbbá elfeledkezni az idén februártól érvényes új dróntörvényről sem: ha valaki nincs képben, érdemes alaposan megismerni az aktuális jogszabályokat (itt egy kis összefoglaló), mielőtt akár egyetlen fillért költene egy ilyen repülő szerkezetre.
The post DJI Air 2S: jobb kamerát és okosabb szoftvert kapott az új kompakt drón first appeared on 24.hu.
