Egymilliárd dollár – az elsődleges becslések szerint ekkora gazdasági kárt okozott a keresztbe fordult hajó, amely egy hétig torlaszolta el az utat a Szuezi-csatornán. A feltételezett okok között a leggyakrabban az erős szelet, az emberi mulasztást és a lehetséges technikai hibát emlegetik. És bár a konténerszállító hajó esete jó alapot teremtett a mémgyártóknak, ennél azért komolyabb ügyről van szó, akkor is, ha már helyreállt a rend a csatornán. Az elmúlt napok történései a globalizáció egyik veszélyére hívják fel a figyelmet.
Még több, még nagyobb hajó
Fél évszázaddal ezelőtt a gyártás még a gazdag országok kiváltsága volt, miután a szegény nemzetek ellátták őket nyersanyagokkal. Az 1980-as évektől viszont a konténerszállítás olcsóbb lett, a technológia pedig rohamosan fejlődni kezdett. Ennek eredményeként a vállalatok már megengedhették maguknak, hogy az egyik országban megvegyék a szükséges nyersanyagot, a másikban műanyagot gyártsanak belőle, a harmadikban terméket készítsenek, a negyedikben pedig értékesítsék azt.
Mivel a nemzetközi kereskedelem robbanásszerűen fejlődött, még több és még nagyobb hajókra volt szükség. Az elmúlt egy évtizedben pedig a fogyasztói szokások megváltozásával a hajók mérete kilőtt. Egy-egy óriáshajóra már húszezer konténer is felfér, négyszer annyi, mint akár húsz éve.
Amikor elkezdődött az óriáshajók gyártása, a világsajtó rendszerint szenzációhajhász címekkel számolt be arról, milyen hatalmasak, az Eiffel-torony felépítéséhez szükséges vas hányszorosát használták fel hozzájuk, és vajon mekkora profitot fognak termelni az érintett hajózási vállalatnak. Arról viszont nem szóltak a hírek, hogy ebből baj is lehet. Mivel a hajók nagyobbak, értelemszerűen több terméket szállítanak, ezért a kockázat is nő.
Amennyi előnye, annyi hátránya
A hajók növekedését alig-alig tudta lekövetni a tengeri infrastruktúra. A Panama-csatornát például több mint egy évtizeddel azért szélesítették ki, hogy megfeleljen az új konténerszállítóknak is. Mire kész lett, még nagyobb, főként ázsiai hajókat is ki kellett volna szolgálnia.
Világszerte a kikötők legalább fele nem tudja fogadni az óriáshajókat. A problémát tovább bonyolítja, hogy ha a terminálok akár áramszünet, akár fegyveres harcok, akár más ok miatt leállnak, akkor a beérkező hajók a közelben sehol sem tudnak kikötni.
A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) már 2015-ben arra figyelmeztetett egy jelentésben, hogy a hajózási útvonalak túlterheltsége végzetes lesz. A Szuezi-csatornán sem azért állt napokig a közlekedés, mert nincsenek felkészülve ilyen helyzetekre, hanem azért, mert egy ekkora hajó kiszabadításához ennyi idő kell.
Még ha nem is tűnik annak, a probléma globális, és ezt egyszerű szemléltetni a mostani esettel kapcsolatban. Az Ever Given egy japán cég tulajdona, egy tajvani konténerszállító vállalat üzemelteti, és Panamában van bejegyezve. A hajó Ázsiából tartott Rotterdamba, amikor a Közel-Keleten elakadt. A mentőakciót japán és holland szakértők vezették az egyiptomiakkal együttműködésben. A konténerszállítón tartózkodó 25 tagú legénység pedig indiai volt.
Kell egy új Szuezi-csatorna
Az Ever Given elakadása egy geopolitikai játszma kezdete is lehet. Az ENSZ állítólag tervet készít elő egy csatornáról, amit az egyiptomi-izraeli határon alakítanának ki, pedig korábban rendre elvetették ezt az ötletet, mondván, az útvonal veszélyes lenne, mert Irakhoz és Szíriához is közeli.
A Szuez 2 névre hallgató projekt kivitelezése alaphangon öt évig tartana, és tulajdonképpen az Akabai-öböl folytatása lenne. A technológia adott hozzá, ráadásul úgy lehetne kialakítani, hogy az óriáshajók számára is átjárható legyen.
Az ENSZ másik ötlete, hogy az egykor a Nílust és a Vörös-tengert összekötő folyamot állítsák helyre, így a folyón is át lehetne kelni. Ez azonban a világ gondját nem oldaná meg, mert a Nílusra 20 ezer konténert szállító járművek nem mehetnek rá ezután sem.
Itt jön a képbe Oroszország, Vlagyimir Putyin kormánya ugyanis azonnal kapott az alkalmon, jelezve, hogy ott van az északi tengeri út, amely a sarkkörön keresztül tudná összekötni Európát és Ázsiát. Az útvonal Szöul és Szentpétervár között körülbelül nyolcezer kilométerrel rövidebb, mintha egy hajó a Szuezi-csatorna irányába menne. Mégis alig használják, aminek nyomós oka, hogy egy évben csak három hónapon keresztül hajózható a jegesedés miatt. Jégtörőkkel persze szabaddá tehető az út, ez azonban rendkívül költséges. Az oroszok törekvése mellett szól ugyanakkor, hogy az útvonalon becslések szerint 2025-re teljesen eltűnhet a jég, ezzel pedig szabaddá válhat az út. De a körülmények miatt ígyis erősebb hajótestekre lenne szükség, ami a hajózási vállalatoknak nincs kedvére.
Akármi lesz is az alternatíva, annyi biztos, hogy hosszú távon a Szuezi-csatorna önmagában nem elég a teherszállítási igények kiszolgálására, erre az Ever Given balesete is rávilágított.
The post Valamit kezdeni kell a túl nagyra nőtt óriáshajókkal, mert egyszer az egész világ ráfaraghat first appeared on 24.hu.
