Kenesei István: „Hát akkor itt fogunk élni”
Ne dőljünk be az irritáló „modellváltás” kifejezésnek se, mert itt valójában egy tulajdonoscserével, a nemzeti vagyon egy részének alapítványba helyezésével megvalósított magánosítás történik. Modellváltásról akkor lehetne szó, ha legalább nagy vonalakban kidolgozták és főleg megbeszélték volna, milyen irányokban milyen eszközökkel fejlesztenék ezt a területet az – első fecske Corvinusétól eltérő – újfajta alapítványi rendszer segítségével.
Modellek helyett azonban csupán törvényeket dolgoztak ki, amelyek segítségével lényegében legalizálták azt az eddigi gyakorlatot, hogy a tárca különalkukat köt az intézményekkel, hiszen a 3-5 évre szóló egyedi szerződések keretei között bármi elképzelhető. Ez az egyéni elbánást törvényesítő eljárás azután „lecsuroghat” az intézményeken belüli pénzosztásra, hacsak nem állítanak fel egységes és normatív belső szabályozást ennek elkerülése érdekében. Mivel a tavaly szeptember 1-jével magánosított egyetemekre már érvényes kellene legyen az egyedi szerződésekkel való finanszírozás, kíváncsi lennék, köttettek-e ilyenek, mert a sajtó némasága alapján azt kell hinnem, hogy nem. Akkor viszont felmerül a kérdés, milyen forrásból és konstrukcióban mekkora összegeket kapnak fenntartásukhoz a tulajdonosváltáson átesett egyetemek?
Váncsa István: Jönnek a majmok
Van egy senki által sem ismert, miszteriózus testület, amely eldönti, ki kapjon oltást, mikor és milyet, ezt a titkot Rétvári Bence államtitkár & miniszterhelyettes szivárogtatta ki március 19-én. Nem kötötte azonnal a teljes nyilvánosság orrára, hanem csak Szabó Tímeával (Párbeszéd) osztotta meg, ő azonban azonnal kikotyogta oly módon, hogy az egyébként is roppant elfoglalt államtitkárt/miniszterhelyettest okvetetlenkedő kérdésekkel háborgatta.
Az EMMI-től többek között azt kérdeztem, hogy miért nem vonják be a háziorvosokat abba a döntésbe, hogy a saját betegeik közül ki és mikor, milyen sorrendben kaphatja meg az oltást. Hiszen ki ismerné jobban a betegeket […], mint a saját háziorvosuk?
– ezt a képviselő asszony Facebook oldaláról idézzük. Az államtitkár & miniszterhelyettes válasza rövid volt és velős.
Az oltóanyagok felhasználásáról a Vakcina Bizottság dönt folyamatosan, hétről-hétre. A Bizottság tagja a háziorvosok képviselője is, aki javaslatokat és észrevételeket tesz, képviseli a háziorvosok tapasztalatait, aktívan részt vesz a döntések meghozatalában.
Ne próbáljuk elképzelni, hogyan juttatja érvényre a háziorvosok szószólója az első vonalban harcoló csaknem ötezer doktor tapasztalatait, inkább gondoljuk át még egyszer a föntebbieket. Szabó Tímea azt kérdezte, mért kell a háziorvosnak olykor előbb oltania makkegészséges, negyven alatti páciensét, mint a fél tucatnyi krónikus betegséggel küzdő, hetven fölötti aggokat, Rétvári pedig erre felelte azt, hogy azért, mert e tárgyban a Vakcina Bizottság hivatott dönteni.
Szűcs László: Agyatlan, verő
Egy bizonyos szint alatt már nem is érzékeljük a dolgok ijesztően sötét mélységét, csak megyünk, ereszkedünk, bukunk alá. A Mester bon mot-ját kicsavaró gondolatfoszlányt veti fel bennem a híre annak a pár sornak, annak a „csak” privát Facebook bejegyzésnek, amiben egy ismert romániai magyar médiaszemélyiség, egykor volt kolléga élceskedik azzal, hogy a nálánál sokkal ismertebb romániai magyar újságírónőt nem kellene agyonverni, pedig megérdemelné. Más helyzetben nyilván nem is fogalmaznék úgy, hogy újságírónő, csakhogy itt mégiscsak egy magát férfinak gondoló állampolgár csillogtatja a székely humorba oltott erőszakos fenyegetést, az ám, hazám. Nem is akármikor, hanem a szebb napokat látott magyar sajtó szabadságának szomorú napján. Méghozzá egy vezető állásban, értelmezhetetlenül bonyolult megnevezésű tisztségben regnálva, bábáskodva az anyahonból küldött média-apanázs fölött. Igazából még ez sem, a beosztása sem egyértelmű, tán csak egy rossz álom inkább, hiszen a fenyegető szavak gazdáját keresve a Google sem segít. Sehol egy rendes impresszum, szabályos európai cévé, ahol a portfoliófejlesztési igazgatóra rátalálhatnánk.
Szűcs R. Gábor: A szlovén beteg
A Klubrádióról szóló vita kapcsán az Európai Parlament (EiP) 2021 március 10-én kifejezte aggodalmát a magyar, lengyel és szlovén médiaszabadság ügyében. Ez volt az első eset, hogy egy EiP határozatban a szlovén kormány, a magyar és a lengyel kormánnyal közösen, mintegy elítéltként szerepel. Pedig ennek már régen ideje volt. A külkereskedelemben van egy kifejezés: az előszereteti ár. Ez azt jelenti, hogy valamilyen árunak (például az olasz cipőnek, vagy a svéd acélnak) azért van eleve magasabb ára, mert előszeretettel vásárolják, így többet hajlandók fizetni érte. Nos, Szlovéniának volt ilyen „előszereteti” megítélése: korábbi úttörő szerepe és viszonylag magas fejlettsége miatt egyszerűen nem fordítottak figyelmet a demokrácia súlyos megsértésére, sőt, rombolására, és mellesleg az egyre mélyebben gyökerező korrupcióra sem. A valódinál kedvezőbb megítélésre jellemző az, a még jól tájékozott magyar körökben is elterjedt legenda, hogy a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos korrupciós ügyekbe számos szlovén miniszter belebukott. Ezzel szemben egyetlen miniszter posztján sem történ emiatt változás, sőt, némelyek pozíciója még erősödött is.
Kovács Zoltán: Már nem is szalutál
Azért nincs még káosz az egészségügyben, mert a kórházakban és a rendelőintézetekben mindenki erején felül teljesít. De ez nem a kormány meg a kormányfő teljesítménye, hanem ellenkezőleg: a kormányzati munka ellenére van még rendezettség. A kormány nem győzi hangsúlyozni, mindent megtesz, hogy az amúgy rossz időben elfogadott egészségügyi szolgálati viszonyról szóló törvény miatt hirtelen távozó ötezer embert pótolja. Ez a kármentő kapkodás dicséretes, de mit tett kormányzása tizenegy évében, hogy az ágazatból időközben kilépő ezreket pótolja. A Statisztikai Hivatal adatai szerint a közelmúltban látványosan megugrott az olyan munkanélküliek száma, akik korábban az egészségügyben vagy a szociális ellátásban dolgoztak, idézi a G7.hu. Míg például tavalyelőtt április és június között 1702 ilyen volt, 2018 utolsó negyedévében már 4047. Azaz alig fél év alatt legalább 2300-an léptek ki a szektor munkaerőpiacáról, és ez tendencia. 2018-ban Gyurcsány épp nyolc éve nem kormányozott már, hogy kerül ide a neve? A legújabb szlogen: senki nem marad ellátatlan. Ebből annyi biztos, hogy valamilyen ágyra fölfektetik majd, de hogy az ellátás mit jelent, az nagy kérdés. Úgy hangzik, mint egy másik, korábbi fogadkozás: senkit nem hagyunk az út szélén. Aztán látjuk, ez mennyit ér.
Szponzorált tartalom
A cikk az Élet és Irodalom támogatásával készült.
The post Hát akkor itt fogunk élni first appeared on 24.hu.
