Az elmúlt években Budapest képét számos nagy építkezés változtatta meg, a folyamat pedig ma is folytatódik: védelemre érdemes, vagy védett épületek tűnnek el, vagy épp fenyegeti őket a lebontás veszélye, a zöldterület mennyisége pedig az új építkezéseknek köszönhetően csökken. Az indokolatlan fakivágások nemcsak a foghíjtelkeken, de a különböző parkokban is jelentkeznek: kitűnő példa erre a Liget-projekt, aminek részeként a magyar kormány a világ egyik első közparkjába, a Christian Heinrich Nebbien által kétszáz évvel ezelőtt megtervezett Városligetbe helyezné a múzeumi negyedet, felújítás és helyreállítás helyett ezzel még távolabbra lökve azt az ideális állapottól – hiszen az emberek így nem pihenni, sétálni, vagy épp futni járnának a minden társadalmi osztálynak kikapcsolódást nyújtó kertként megálmodott területre.
A Főváros A Városliget a lassítás helye! című, először a 24.hu-n olvasható vitairatában a felülről elrendelés (szubordinálás) és az alulról építkezés (koordinálás) vágyának találkozásaként határozza meg a kormány és a budapesti vezetés közti konfliktust:
A felülről történő fejlesztés nem kérdezi meg az embereket, mindent egy szűk elit igényeiből kiindulva képez le és ő maga erőszakolja felülről rá az akaratát a sokakra, akiknek mindezt csak elszenvedni áll jogában, a beleszólás lehetősége viszont nincs vagy nagyon csekély. A nepotista uralkodók, az abszolutista állam és a diktatúrák olyan tereket hoznak létre, amely a kevesek dicsőségét és uralmát hirdeti az alattvalók felett. Ez a szubordinálás. Ezzel gyökeresen más eszméket hozott a felvilágosodás kora, ahol a sokak igénye, a demokratikus döntéshozás, a beleszólás lehetősége, az érintettek bevonása, az alulról szerveződő gondolatok a meghatározóak. A polgári demokráciákban ezért a koordinálás válik meghatározóvá. A Városliget hányatott kétszáz éves története e két egymással ellentétes téralakítási filozófia harcaként jellemezhető. A Városliget megtervező és egy ideig a park kivitelezését is felügyelő Nebbien tudatosan egy olyan »népkertet« tervezett meg, ahol a különféle társadalmi osztályok közötti különbségek határai elmosódnak, olyan közösségi tér jön létre, ahol találkozhat az arisztokrata a polgárral, a szegény a gazdaggal, a főrang a közemberrel.
Népkertből a mindenkori hatalom játszótere
A tájépítészet alapműve, a tájképi kert stílusát és filozófiáját megalapozó ötkötetes Theorie der Gartenkunst útmutatása alapján megvalósult „népkerteket” a művet jegyző Christian Cay Lorenz Hirschfeld igen fontosnak tartotta, és hitt abban, hogy a természeti világ lemásolása erősíti az egyének moralitását, sőt, egy többrétegű oktatási program színtereként, illetve a társadalmi fejlődés katalizátoraként tekintett a fásított sétaterekre, illetve népkertekre, amelyek a tájképi kertekkel ellentétben a „vissza a természetbe” ideáját, a természettel való békés együttélést, és a társadalmi osztályok közti átjárhatóságot hirdették, távol maradva mindenféle mérnöki szögletességtől, az aranymetszéstől, a szimmetriától, illetve a kiemelt jelentőségű fókuszpontoktól.
A Városliget is ezen elv mentén indult el a megvalósulás felé, és minden porcikájával a feltörekvő városi polgárság azon igényét tükrözte, hogy az uralkodó osztályokkal azonos jogok illessék meg.
– olvasható a dokumentumban, ami jelzi, hogy a felülről elrendelés, és az alulról építkezés ellentéte már az első évtizedekben eltérítette a Városligetet az eredeti céljától: már Budapest 1873-as megszületése előtti városrendezési tervekben megjelent az egy középponti térből sugárirányból induló utakkal operáló Sternallé elképzelése, az első, felülről elrendelt változásra azonban az 1885-ös Budapesti Általános Országos Kiállításig kellett várni: ekkor született meg a második világháborúban elpusztult Iparcsarnok (később ennek helyén állt a Petőfi Csarnok), illetve környezetrendezése, a helyzetet pedig az 1896-os Millenniumi Kiállítás során született épületek – így az 1904-1908 közt kőből újjáépített Történelmi Épületcsoport, mai nevén a Vajdahunyad-vár –, majd az 1972-ig itt tartott Budapesti Nemzetközi Vásárok vitték még messzebb az eredeti céltól, és tették egyértelművé, hogy a Városligetet az ország mindenkori vezetése a saját játszótereként kezeli, esélyt sem adva az alulról való építkezésnek, illetve a pihenőpark funkciónak.
Ez a felülről megerőszakolás megkérdőjelezte a Városliget közpark jellegét, kihasításaival és lekerítéseivel kisajátított területeket kiváltságosok (vállalkozók, állam, fizető közönség) számára, a „közlegelők” kárára hozott be a mindenki által látogatható parkba üzleti magánérdekeltségeket, illetve az állami reprezentációt.
Budapest kis Párizzsá kívánt válni: az Andrássy út és a Hősök tere a Louvre – Tuilériák kertje – Champs-Élysées tengelyt másolta, az Iparcsarnok elé tengelyes szimmetriában épült neobarokkos parter mező a Rondóig, a tengelyes szimmetriát pedig később a Sztálin-szobor, és a mögötte felépült BNV is továbbvitte.
A folyamat a parkot biodíszletté változtatta, hiszen agyonterhelt, a pihenést és kikapcsolódást már egyáltalán nem támogató közeg jött létre, amit csak a Nemzetközi Vásárok Kőbányára telepítése oldott fel.
Az ezt követő parkrekonstrukció 1973-as kezdetével felcsillant a remény arra, hogy a koordinálás egyre nagyobb szerepet kap a Városliget fejlődésében:
A helyreállítás azonban megállt, hiszen Budapest költségvetése a rendszerváltás után egyszerűen nem engedte meg azt, hogy a fejlődés folytatódhasson. 2012-ben végül kétfelé vált az út – írja a dokumentum:
Az egyik oldalon jelentős, alulról jövő és szakmai erők gyülekeztek a park történeti parkká nyilvánítása körül, készülve a kétszáz éves évfordulóra, illetve a világ egyik első közparkjának méltó, és történetileg még menthető rehabilitációjára, illetve a világörökségi területhez méltó rendezésére, A másik oldalon viszont felbukkant a múzeumi negyed-koncepció és a felülről vezérelt akarat legyőzte az alulról jövőt.
Ambiciózus beépítési terv született, amit az akkori építési szabályok, törvények, illetve a fejlesztési tervek is gátoltak, ezért
Nagyobb tömeg, nagyobb terhelés a parknak
A közparkok a jelenleg is érvényes építési törvény szerint beépítésre nem szánt, közhasználatú zöldfelületek, a törvény kifejtésére szolgáló Kormányrendelet (OTÉK) szerint pedig emiatt
A rendeletben foglalt 70 százalékos zöldfelületi borítottság, illetve a 3 százalékos beépítés közti különbözet a közparki utak, parkolók, illetve kaputérségek burkolt felületeit jelenti, hiszen ezeknek köszönhetően lesznek elérhetők a különböző épületek, szabadidős tevékenységeknek helyet adó területek, illetve a gyepfelületek roncsolása nélkül ezeken végighajtva gondozható a park. Az ennél nagyobb burkolati arány, a tartós és állandó tömegrendezvények, a magas épületsűrűség, a 25-40 méteres homlokzatmagasság, az elszabadult alápincézés, a magasabb szintszám és négyzetméter-arány a közműveknek és emberi terhelésnek olyan tömegét zúdítaná egy közparkra, ami annak hosszútávú fenntarthatóságát veszélyezteti.
A Városligettel fennállása során ez már többször megtörtént, hiszen a már említett Országos Kiállítás, a Milleneumi Kiállítás, majd a BNV sűrűn beépítette a területet, mindamellett, hogy a Hősök tere eleve a zöldterületbe nyúlt, a Városligeti-tó betonmedret kapott, a néhány éve még óriási autóparkolóként működött Felvonulási tér pedig öt hektárnyi zöldfelület burkolásával született.
Az ebből az erősen túlépített állapotból történt visszalépés is annyi épülettömeget és burkolatot hagyott hátra, ami a Városligetet még mindig 5,7 százalékban beépített állapotban hagyta, így a szabályok szerint új építésre egyáltalán nem lenne lehetőség, sőt, további bontásra lenne szükség annak érdekében, hogy a park fenntartható legyen.
A tervezett épületek, illetve az oda szervezett épületek tömegvonzása jóval ugyanis nagyobb terhelést jelent majd a parknak, mint a kevesebb épület, és nagyobb zöldfelület – olvasható a szövegben, ami hozzáteszi: Budapest épp ilyen terveket dédelgetett a Városligettel kapcsolatban, amikor Tarlós István főpolgármestersége alatt elfogadta a Budapest 2030 koncepciót.
Kézenfekvő bontási helyszín volt a két megmaradt BNV-épület, a FŐKERT leromlott telephelye, az állatorvosok által használt, megmaradt felvonulási épületek, illetve a Petőfi Csarnok, melyek bontásával a park megközelítette volna a 3%-os küszöbértéket, sőt,
Az úthálózat és a burkolt sportpályák racionalizálása, illetve a betonmedrű tó részleges – a Műjégpálya területének meghagyásával történő – feltörése, majd állandó vízborítású tómederré alakítása ezek után elegendő lett volna ahhoz, hogy a park a minimum 70 százalékos zöldfelületi arány közelébe kerüljön, hozva a törvény által elvárt minimum értékeket.
A vitairat szerint a Liget-projekt 2018-ig magában hordozta a lehetőséget, hogy a kormányzati direktíva esetleges felülírásával az elbontott épületek helyét visszaszerezze a közpark, sőt, esély látszott arra is, hogy a zöldfelület újra a Dózsa György útig tartson:
A 2018-as országgyűlési választásokkal az esély elveszett, és tízmilliárdok befektetésével elindult a Felvonulási tér beépítésével létrejövő Néprajzi Múzeum, a Hungexpo-épületek helyére álmodott Magyar Zene Háza, illetve a Fővárosi Állat- és Növénykert területén születő Biodóm építése.
A Néprajzi Múzeum-projekttel a Rondó helyreállításának esélye örökre elveszett. A Zene Házának létrejöttével nagy forgalmú, a parkra nagy terhet helyező, a csendes és nyugodt környezet biztosítását még nehezebbé tévő rendezvényhelyszín jön létre, a Biodóm pedig ugyan megoldja a szűkös állatkifutók problémáját, de a magas fenntartási igény miatt kérdéses, hogy a projekt valaha megtérül-e.
A vitairat hozzáteszi:
A Főváros ezt az irányt szeretné képviselni, törekvéseit pedig a Városligeti Építési Szabályzat 2020. októberi módosításával is kifejezte, a kormány ezt azonban nem fogadja el.
A városvezetés nem gördít akadályokat a rozsdaövezetek felértékelése, illetve a kulturális beruházások elé, de határozottan kiáll meglévő zöldfelületek védelméért, illetve a leromlott közparkok közparkként való rehabilitációjáért – olvasható a dokumentumban, ami a pozitív változásokat is kiemeli, illetve felajánlja a segítségét: üdvözli a Közlekedési Múzeum és az Építészeti Múzeum tervének a Liget-projektből való kiemelését – előbbi az Északi Járműjavító, utóbbi pedig a Városligeti fasorban működött kórházi épületegyüttesben valósul meg –, és helyesli az autópálya-bevezetővé vált Kós Károly sétány lezárását.
Új helyszínek a kulturális intézményeknek
A dokumentum szerint a főváros szívesen részt venne a Fotográfiai Múzeum helyének egy alulhasznosított területen való kijelölésében, vagy a Nagyvásártelep rehabilitációja során létrejövő úgynevezett Diákváros területén, ahová a jelenlegi kormányzati mesterterv kulturális funkciót is szívesen látna, de várakozással tekint a Fővárosi Nagycirkusz elköltöztetése, a Szegedi úti csomópont, a Mexikói úton építendő P+R parkolóház, a Millenniumi Földalatti végállomásának átépítése – az 1-es villamossal és a vasúttal közös intermodális csomópont kialakítása – felé, sőt, új helyszínt is ajánl három, ma nem létező kulturális intézménynek:
Szívesen látnánk a Rákosrendezőn egy olyan állami fejlesztést, ami az M3 bevezető P+R igényének kielégítése mellett teret tudna adni a már nem létező Vidámparknak modern formában (Legoland?) illetve be tudná fogadni a Fővárosi Nagycirkuszt. Ez a két funkció a Vasúttörténeti parkkal együtt egy igazi családi tematikus parkot varázsolna a rozsdazónából. […] A Magyar Innováció Házának két jó helyszínt is tudunk. Az egyik a Millenáris, ahol az Álmok Álmodói kiállítás már megmutatta, hogy lehetne itt egy ilyen jellegű technikatörténeti múzeum. A másik a Podmaniczky utca menti volt MÁV terület, a Nyugati mögött, sétatávolságra a Szépművészeti Múzeumtól, csak éppen megújításra váró rozsdaterületen, és nem egy közparkban.
Budapest a Várnegyed kulturális negyed jellegének megőrzését támogatja, a „magyar Akropolisz” koncepció részeként pedig a Szent György tér nyugati és északi térfalát kortárs épületekkel építené be, amik akár a Magyar Nemzeti Galéria bővítési területeként is szolgálhatnak. A középkori térszerkezetét megtartott Várnegyed elbírja ugyanis a kulturális funkciókat, a kormányzatiakat azonban a nagy ügyfél- és dolgozói forgalom miatt aligha.
A Főváros tehát nem fejlesztés-ellenes, egy közparkban azonban közpark funkciót szeretne látni beépítések helyett, szembemenve a kormány azon koncepciójával, miszerint a látványosságokat egy helyre kell koncentrálni, egy kis területre vonzva ezzel a lehető legtöbb turistát.
A kormány álláspontját ezzel „végletesen XIX. századinak” bélyegzi, és kijelenti:
a Városligetben mindez a közpark-korszak végét, a fenntarthatatlanul túlterhelt, hangos és nyüzsgő rendezvényturizmust jelenti, ami nem találkozik a városlakóknak azzal az igényével, hogy legyenek a városban olyan helyek, ahol a nyüzsgéstől el lehet vonulni feltöltekezni, lazítani, lassítani, és közben nem a Nagykörút forgalmával találja szembe magát az ember.
Az egyközpontú város elve helyett Budapesten a közösségi közlekedési hálózatnak köszönhetően működőképes a többközpontú város-koncepció, aminek részeként a kulturális kínálat továbbra is szétteríthető.
Ha a belvárosi zsúfoltság oldásának, tehermentesítésének van alternatívája, akkor ez az – teszi hozzá a vitairat, hiszen
a széthúzott látnivalók több vendégéjszakát, városrehabilitációt, a belváros kiürülésnek megállítását jelenthetik. Tekintettel arra is, hogy a meglévő zöldfelületek 20-50-100 év alatt jönnek létre, újak nagyon nehezen hozhatók létre és az építéssel igénybe vett zöldfelületek sebei nagyon nehezen, időigényes módon gyógyulnak be, így minden meglévő zöldfelület kiemelt érték, ahol a nagy építkezések egyrészt korlátozzák a parkhasználatot, másrészt tönkre teszik azt, ami ott nehezen helyreállítható.
A szerkesztőségünkhöz eljuttatott levélhez a Főváros a Városliget 2016-os tájépítészeti tervpályázatán győztes Garten Studio 7-es tervlapját csatolták, aminek átalakításával mutatják be, hogy Budapest vezetése milyen Városligetet tart ma elérhetőnek abban az esetben, ha a kormányzat együttműködővé válik, és nem kíván többé szembemenni a város akaratával.
A Garten által leadott munka hozta vissza a legtöbb menthető részletet a Nebbien-féle koncepcióból, emellett azonban egy modern közpark szolgáltatásait és funkcióit helyezte el a területen, közel kerülve ezzel a Főváros által most képviselt irányhoz, azzal a különbséggel, hogy a városvezetés
A főváros tizenhét pontja
A Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes felkérésére a Főváros Városépítési Főosztályának Tájépítészeti osztálya által összerakott kompromisszumos javaslat tizenhét pontban változtatna a koncepción:
- A Fővárosi Állat- és Növénykert területére tervezett Hermina garázs a Kisföldalatti sétatávolságban lévő Mexikói úti végállomásához tervezett P+R parkolóház, illetve a Kacsóh Pongrác úti felüljáró közvetlen környékének intermodiális csomóponttá való fejlesztése miatt feleslegessé válik, helyét zöldterület vehetné át.
- A Kós Károly sétány autómentesítésével megváltozik a sétány szerepe – alapvetően egy gyalogos, illetve vegyes forgalmú korzóvá válik, aminek átvezetését a Biodóm új főbejárata felé meg kell oldani.
- A Kós Károly sétány északi szakaszát fizikailag is megszüntetni javasolják, hiszen az autómentes Városliget feltételei kialakultak. Az autómentes liget koncepcióban nincs vita a Főváros és a Kormány között. Ez a szakasz az aszfaltfeltörés és a visszazöldítés terepe lehet.
- A Hermina út menti zárt kutyafuttató felszámolása, közparki rehabilitáció – a zárt kutyafuttató és agility koncepció a javaslat szerint megbukott, hiszen a területet olyan szintű terhelés éri, ami fenntarthatatlan. Vissza kell térni a történetileg kialakult integrált kutyás park koncepcióra, kijelölve olyan parkrészeket, ahol felügyelet mellett a kutyák elereszthetők a pórázról, amennyiben a visszahívhatóságuk biztos (pl kutyaiskolás) alapokon nyugszik. Ilyen integrált kutyás parknak a Királydomb környezete például megfelelőnek tűnik.
- A 2016-os tervhez képest a Közlekedési Múzeum épületét lebontották, a Múzeum eszményi helyszínen, a Népliget közeli Északi Járműjavító területének rehabilitációjával (valódi rozsdaterületi rehabilitáció) valósul meg, így az elbontott múzeum visszaépítését, illetve az alatta és mellette elhelyezkedő mélygarázs megépítését sem támogatja a főváros. A mélygarázs építése a területen különösen nagy pusztítást jelentene a meglévő fás növényállományban, jelentős fakivágással járna.
- A volt Közlekedési Múzeum ma elzárt területén lehetőség nyílna a PeCSa és a Hermina út közötti rossz állapotú sportpályák áttelepítésére, egy a közeli gimnáziumot szolgáló sportpálya kiépítésére, valamint a zöldfelület növelésére. Ebben az esetben a mostani leharcolt sportpályák helyét is vissza lehetne adni a park zöldfelületeinek, így a fejlesztéssel fakivágás nélkül valósulhatna meg korszerű sportterület, miközben jelentős burkolat-feltöréssel és a volt pavilon helyén történő részleges parkosítással a zöldfelületi arány növelhető.
- A lebontott Petőfi Csarnok helye 1885 előtt a Nagyrét integráns része volt. A PeCsa lebontásával mind a Nagyrét teljes történeti rehabilitációja, mind pedig a szintén sokáig létezett Hattyú-tó rehabilitációja is megtörténhet. Ez a tisztás a park legjelentősebb közösségi tere, kötetlen szabadtéri amatőr ad-hoc sportjátékok és a családi piknikezés színtere. Felületén évi 1-2 alkalommal olyan nagyrendezvény (pl.: futóverseny befutó, Critical Mass, Majális) amelyek a Liget használatához szervesültek és limitált módon a park visszafordíthatatlan roncsolása nélkül is megrendezhetők.
- A nyertes terv az egykori Mimóza-domb megidézésre egy hőlégballon-felszállót tervezett erre a területre, de a várható túlintenzív használat miatt ezt a funkciót nem találják itt szerencsésnek.
- A Páva-szigetre egy kisebb rendezvényteret álmodott a kertépítészeti koncepció, de a Vajdahunyadvár belsejében, a Hősök terén, illetve az 56-osok terén már léteznek olyan nagyobb burkolt területek, ahol kis- és közepes rendezvényeket, időszakos vásárokat a közpark nyugodt funkcióinak zavarása és a növényzet sérelme nélkül ki lehet szolgálni, így a Páva-szigeten ezt a funkciót nem javasolják.
- A Hősök tere átalakítása méltatlanul kihagyott programelem a Liget-projektben: a javaslata megtört, rossz állapotú burkolatok helyett az 1939 előtti történeti kialakítást hozná vissza az ismeretlen katona sírjának meghagyásával, illetve némi zöldfelület visszacsempészésével. A tér autómentessé tételét a Kós Károly sétány lezárása is aktuálissá teszi.
- A Rondó környezetében a terv nagy fásított szigeteket, „erdőfoltokat” jelöl, a sejtszerű foltok között azonban hatalmas kiterjedésű szórt burkolatokat alakít ki – ennek egyik prototípusa a Dózsa György úti mélygarázs mellett, a felszíni sétány szomszédságában már megszületett. A javaslat ilyen volumenben szükségtelennek érzi ezeket, hiszen funkciójuk nincs, és inkább a formalizmus szülte őket, mivel sokkal kisebb szélességű parki utakkal is megvalósítható az átkötés a Rondó és a fő sétányhálózat elemei között. Nebbien eredeti tervében sem burkolatok voltak ezek, hanem gyepes sávok, amelyek átlátási kapcsolatokat jelentettek a Rondó zárt szerkezete és a park között. A javaslat szerint a zöldfelületi arány növelése érdekében ezeket a Városliget Zrt. gyepesen alakíthatná ki, jelentősen csökkentve ezzel a felesleges burkolati arányt.
- A Néprajzi Múzeum két tömbje közt az 56-osok terének burkolt területe a zöldfelület roncsolása nélkül szolgálhat kis- és közepes méretű rendezvények, szabadtéri kiállítások, vásárok, szabadtéri koncertek helyszíneként. Ennek feltételeit javasolják ott megteremteni, és egyben a vagyongazdálkodáshoz köthető tevékenységek során ezt a területet kijelölni a zöldfelületekre behúzódó rendezvények korlátozása mellett.
- A Néprajzi Múzeum és az Ajtósi Dürer sor – Dózsa György út találkozása között kiépült sétány tengelyének lezárására egy vertikálisan is értelmezhető szobrot javasolnak, amely a megépítésre nem javasolt színház területén kapna helyet, egyfajta belépő kaputérséggel együtt, ahol nagyobb növényesítésre is nyílik alkalom. A szobor egyik lehetséges tárgya a közpark eredeti tervezője, Heinrich Christian Nebbien lehet, akinek Budapesten nincs szobra.
- A Városligeti Színház megépítését a Főváros nem támogatja. Ennek oka, hogy a meglévő kőszínházainkat sem tudja megfelelően fenntartani a főváros, illetve az állam, így nem látják indokoltnak szaporítani az intézmények számát. A másik ok, hogy a szecessziós színház nem felelne meg a mai kor követelményeinek, ezért már a terveiben is olyan módosítások születtek, amelyek soha nem létezett toldatokkal oldanák meg a modern színpadtechnika elhelyezését. Helyén busz- és troliváró, növénykazetták, ültetett fák, burkolatok és a Nebbien-szobor kaphat helyet.
- Integrált kutyás park kijelölése a két zárt, de kudarcba fulladt kutyafuttató helyett a Királydombon.
- A történeti park rehabilitációját megalapozó örökségvédelmi tanulmányban is nyitottan maradt a kérdés, hogy a park rehabilitációja során teljesen Nebbien útvonalhálózatához kell-e igazodni, vagy megtartható-e az 1870-ben létesített Olof Palme sétány nyomvonala, ami fásított alléként, Stefánia út az 1860-ban megnyitott Állatkerthez való kikocsikázást szolgálta fásított alléként. A megtartása mellett az az érv szól, hogy a modern időkben az Olof Palme sétány a térség legjelentősebb kerékpáros gerinchálózatává nőtte ki magát, ami a Stefánia és az Andrássy út közötti kerékpáros főforgalmat bonyolítja le. A javaslat egyetért a burkolt terület keskenyebb kivitelével (a platánok életterének növelése miatt), a megszüntetésével azonban nem. Mivel a sétány érintő egyenesként a Rondó külső szélét is érinti, ezért a terv olyan módosítására van szükség, ami a kétféle térstruktúrát össze tudja békíteni.
- Ahogyan a leharcolt agility pályás kutyafuttató, úgy az Ajtósi Dürer sor mentén megvalósított műfüves kutyafuttató megtartását sem javasolják. A helyén a kerítések nélküli zöldfelület a jó irány, ami jól keretezi a Ligetet és elválasztja azt a nagy forgalmú utaktól.
- A tervnek azzal az elhatározásával, hogy az lehetőség szerint visszaállítja a Városligeti-tó állandó vízfelületét és a Páva-szigetet történeti okokból és a vízfelület növelése, vízkormányzás biztosítása, víz átszellőző mozgatása miatt a Főváros alapvetően egyet tud érteni. Vizsgálandó azonban, hogy ez mekkora mértékű fakivágással valósítható meg, okozhat-e bármi kárt a part szélein található értékes, és kiemelten védendő mocsárciprusok, illetve történeti platánok egészségi állapotában, vagy épp a vízborítás segíti a továbbélésüket. Ilyen értelemben a Műjégpálya szélein megvalósítandó mobilgát is vállalható fejlesztési irány, amely a műjég működése során is biztosítja az Alsó-tóban a téli állandó vízborítást. Tekintettel arra, hogy a tó a használt termálvíz befogadására szolgál, ezért a téli fagyás veszélye csekély, ellenben alkalmat adhat melegkedvelő tavi ökoszisztéma kialakítására. Ez mind a park, mind a benne élő állatvilág számára nagy előrelépés lenne, és egy idő után önfenntartóvá is válhat.
A Belvároshoz, és a sűrűn lakott negyedekhez közel fekvő Városliget közkedveltsége és látogatottsága épp a szerencsés elhelyezéséből fakad, de már jelen állapotában is túlterhelt – fenntartási gondjait is ez okozza –, éppen ezért a városfejlesztésnek
A Városligetnek arra kell tehát választ adnia, hogy miként mozoghatnak, vagy épp pihenhetnek az emberek a szabadban, biztonságos környezetben. A tömegrendezvények, a tömeg, a zaj, a forgalom, a turisták bevonzása, a sűrűbb beépítés nem szolgálják ezeknek a céloknak az elérését, így alapvető koncepcióváltásra van szükség.
A főváros kompromisszumokat kötött és felelősen döntött, amikor a már elindult építéseket nem gátolta meg, most azonban kormányoldalon, illetve a Városliget Zrt-n a sor, hogy kommunikációt folytasson a városvezetéssel, és az éveken át tartó elzárkózás után együtt dolgozhassák ki Budapest megújuló közparkjának elemeit. A legjobb eredmény érdekében reméljük, hogy erre sor kerül majd, a lehetőség ugyanis adott.
A teljes dokumentum itt olvasható:
A VÁROSLIGET A LASSÍTÁS HELYE by Vincze Miklós on Scribd
The post Újra élhető közparkká alakítaná a Városligetet a főváros first appeared on 24.hu.
