Délkelet-Ázsiában népszerű ital a tea, ebben nincs semmi meglepő. Aki kicsit is ismeri az indokínai világot, annak az sem okoz gasztronómiai „szürprízt”, hogy gyakran ütik fel a teát tejjel. Ez az alapkombináció van így vagy úgy megvariálva a tajvani bubis teában (tápiókagyöngyökkel!), a hongkongi vagy épp thai tejes teákban. Pár száz kilométerrel északabbra, Kína jelentős részén azonban zömmel tej nélkül isszák a teát (bár ugye egy Európa méretű országnál mindig nehéz ilyen általános kijelentést tenni).
Úgy, hogy egy különleges, online elterjedt mozgalom Milk Tea Alliance-nek nevezte el magát, ami magyarra Tejes Tea Szövetségnek ferdíthető-fordítható. A teások persze nem egy egységes, fix, alapszabállyal és adószámmal ellátott csoportosulást jelentenek, hanem egy lazán szerveződő hálózatot, tapasztalatcserét, online ötletbörzét arra, hogyan lehet a vírusszerűen terjedő autoriter rezsimekkel, no meg a diktatórikus szuperhatalom Kínával szembeszállni. Márpedig Délkelet-Ázsiában ez elég fontos: az utóbbi években Mianmarban és Thaiföldön is katonai puccs volt, Rodrigo Duterte vérrel építette ki Fülöp-szigeteki rendszerét, Vietnámban még mindig a Kommunista Párt kezében van a hatalom, de Kambodzsában is elég szigorú Hun Sen 1984 óta fennálló rendszere. A térség fiatal lakosságának láthatóan kezd elege lenni a hadseregek és pártfunkcionáriusok uralmából.
A tejesteások felbukkanása
Már tavasszal felbukkant a közösségi oldalakon a #MilkTeaAlliance hashtag, főleg a thaiföldi tüntetésekkel (ahol a hadsereg hatalomból való távozását és a monarchia reformját követelték), a mindig feszült tajvani-kínai helyzettel és a hongkongi elnyomással kapcsolatban. Egyfelől az Éhezők viadala filmekből ismert háromujjas kézjel terjedt el, másfelől pedig a teás jelzésű posztok. A teás hashtaggel ellátott posztok eleinte a – gyanú szerint – állami hátszelű kínai netes trollhadseregek ellen szóltak, amik sok kényesebb témánál eltérítették az online fórumok és viták irányát, tönkretették az értelmes párbeszédet. Parit Csivarak, a thaiföldi tüntetések egyik 22 éves vezéralakja így fogalmazott az Atlanticnek:
Mindenki [ebben a szövetségben] Kína és autoritarianizmusa áldozata.
Ennél is konkrétabban fogalmaztak a Tajvanon élő thaiföldi diákok, akik az otthoniak mozgalmát támogatják tajvani tüntetésekkel, akciókkal. Szerintük „Ázsia feltörekvő fiatal nemzedéke” megállíthatja a diktatúrák árját és megmutathatja, hogy a demokratikus értékek, az egyenlőbb és igazságosabb társadalmak nem nyugatias, hanem általános érzések, ahogy az emberek önrendelkezés és nagyobb szabadság utáni vágya is.
BeTEJt a pohár
A tejes-teás őrületnek egy thaiföldi színész adott leginkább löketet. Vacsiravit Csivári a 2gether: The Series (magyarosan: 1ütt: A sorozat) című romkomban alakított egy fiatal srácot, és az egész szériával együtt ő maga is nagy népszerűségre tett szert Kínában is. Csivári még tavaly áprilisban kedvelt egy Twitter-posztot, amin négy városról négy általános kép szerepelt azzal a felirattal, hogy négy különböző országban készültek a képek. Az egyiken Hongkong volt látható, amit Peking nem ismer el külön, önálló országnak (mostanra valóban Kína egyik, relatíve autonómabb tartományává süllyedt a központi elnyomás miatt). A kínai trollok fölhorgadtak a – lehet, hogy csak figyelmetlen – lájkon, és lerohanták a színész oldalát. A bocsánatkérése későn jött, addigra mélységében áttúrták minden online megszólalását és közösségi médiás aktivitását. Találtak benne egy retweetet arról, hogy a koronavírus esetleg egy kínai laborból szabadult ki, valamint egy posztba belemagyarázták, hogy Csivári barátnője Tajvant is önálló államnak tekinti (Kína csak szakadár tartománynak).
A színész rajongói, majd egyre több thai a sarkára állt, és nekiment a kínai trolloknak kemény beszólásokkal vagy épp mémekkel. A kínaiak erre fokozatot váltottak, a thai kormányt és királyt kezdték el kritizálni, amivel nem ütöttek túl mélyre, hisz épp e kettő ellen tüntettek a thai fiatalok. Közben megjöttek a Kína-ellenes hongkongi, tajvani és filippínó userek és trollok is, beállva a thaiföldi kommentelők mellé, így már millió hozzászólásos csörték alakultak ki.
Ekkor kellett valami, ami összeköti a kínai trollfarmokkal szembeszálló felhasználókat, és máig rejtély, hogyan, de kiesett a szekrényből a tejes tea ötlete, mivel azt Kína környékén fogyasztják előszeretettel. Azóta a rezsimellenes megszólalások és megmozdulások zöme a Milk Tea Alliance neve alatt történik. A teások a pénzes, jónevű elitek ellen is tiltakoznak, mivel a jövedelmi olló annyira kinyílt már a térségben (ráadásul az elit a hatalomhoz húz, például Hongkong leggazdagabb pénzemberei lojálisak Pekinghez).
We are Milk Tea Girls and support #MilkTeaAlliance
Follow us for more single against dictatorship ~ pic.twitter.com/xxAK9GrIqB— Milk Tea Girls (@MKTmagic) September 4, 2020
Lefőtt a burmai tea
Miközben a Milk Tea Alliance-t már a divat is felfedezte magának, a tajvani alelnök is Twitteren használja a hashtaget. Ezalatt Mianmarban a hadsereg puccsal válaszolt egy ellenzéki győzelemmel zárult választásra, újra diktatúrává változtatva a csigalassan demokratizálódó országot. A helyiek is tüntetésekbe kezdtek és hamar betagozódtak a teás hálózatba, a környező országok szabadságvágyó fiataljai az ismert hashtag alatt álltak ki mellettük. A cserediákok is belefolytak ebbe, nemrég a Hongkongban élő mianmari fiatalok adtak ki egy közleményt, amiben elítélik a katonai diktatúrát, és cselekvésre szólítják fel az igen passzív nemzetközi közösséget. Ehhez a nyilatkozathoz jó pár hongkongi szervezet, sőt a száműzetésbe vonult aktivista, Nathan Law is csatlakozott.
Elmondható tehát, hogy uniformizálódtak a térség Z-generációs, demokráciapárti tüntetései, sokszor ugyanazokat a szimbólumokat és módszereket használják Mianmartól Thaiföldön át Hongkongig. Például a kínai himnusz Pekinggel kritikus, hongkongi átiratát a thai tüntetéseken is énekelték, valamint a hongkongi tüntetési taktikák is elterjedtek, mint a vezér nélküli, szétfolyó tüntetések vagy a könnygázgránátok hatástalanítási trükkjei. A digitális korban felnőtt fiatalok rendkívül jól mozgósítanak a neten is, február 28-án pedig a térség több országában és online is a mianmari demokráciáért tüntettek, több helyen tejes teás transzparensekkel, korábban pedig még a távoli Belarusz tüntetőivel is szolidaritást vállaltak a hongkongiak (kölcsönösen).
HK 2 Belarus Illustrated Human Chain
［ HKers Link + Draw With You ］Any HKers want to do an art challenge to show solidarity to Belarusians from Sep 20-26？
pic.twitter.com/V642Q9r3Zg
—
A mozgalom nem állt meg Indokína környékén, a kínai kormány ujguroknak fenntartott koncentrációs táborait ugyanúgy támadja, mint az egyre autoriterebbé és nacionalistábbá váló indiai vezetést. De belefolytak tavaly a Mulan című Disney-film elleni bojkottba is, ami részben azért indult, mert Hszincsiang tartományban forgatták, miközben akkor már bőven lehetett tudni az átnevelő-koncentrációs táborokról, ahova erőszakkal beviszik az ujgur férfiakat és nőket.
Remény(telen)
A helyzet persze nem ad okot hurráoptimizmusra a térségben. A kínai diktatúra erősebb, mint valaha, a demokratikus Hongkong és az „egy ország, két rendszer” elbukott, a thai hadsereg nem enged, és Mianmarban is csak az erőszakosan elhunytak száma nő, nem a karhatalom engedékenysége. Gyanús, hogy hasonlóan a forradalmi hullámok zöméhez (1848-tól az arab tavaszig végigzongorázható a párhuzam) a tejes teás mozgalom is hosszas agóniára, majd a központi, állami erőközpontok restaurációjára, megmaradására van ítélve. Eközben Kínának nem feltétlen jó ez az egész, ahogy a sydney-i Macquarie Egyetem politológusa, Roger Huang fogalmaz: a délkelet-ázsiai kormányok a közhangulatra hivatkozva kitessékelhetik az agresszíven nyomuló pekingi kormányt. Kínáról persze sok bírálat, így ez a teás mozgalom is lepereg, a pekingi külügy ennyit reagált az egészre a Reutersnek tavaly:
Az emberek, akik Hongkong függetlenségét vagy Tajvan függetlenségét támogatják, gyakran összejátszanak online, nincs ebben semmi új. Az összeesküvésük sose fog sikerre vezetni.
Végül következzenek a mindössze 16 éves, a betokosodott rezsimek ellenére lelkes thai aktivista és törzstüntető, Akkaraszorn Opilan szavai, aki egy nyugatias előítéletet próbált szétzúzni a BBC Newsnak:
Ez a nagyon tipikus ázsiai sztereotípia, hogy az ázsiaiak elég csendesek, mi nem kérdezünk, mi nem emeljük fel a hangunkat, ez a sztereotípia darabjaira törik a tüntetések miatt.
The post Nincs nagyobb forradalom most, mint tejjel inni a teát first appeared on 24.hu.
